Azért írom, hogy mindig tudd,így épül oázis s kutak, a völgyek fölé viadukt:hogy hiszik, találnak utat. A csodákban hinnetek kell!Mi másból csináljunk máglyát,kérdezem, testvérem-ember,hogy a kontinensek lássák? Mert csak így lehetett onnan,ahol ezerszer is férfikellett…

Gondolataim kertjéberebbenő napsugárt jelentesz,éjszakámban vagy a béke,te vagy a szépség meséje,igazán nincs fogható ehhez! Sorokmajor, 2014. júl. 10.

A vers alatt (mert utolért az ihlet, ez a rímes vihar) láthatod, hová tévedtem a barangolás dalaival.   Percek múlva ébredek rá, indulva a sínek mentén ismerős hátizsákommal: ez a hely nekem szerencsém.   Eszembe jut, hogy egyszer már jégeső s kaptatók ellen a…

Szeretem a titkolt, rejtett aggodalmat, mit érzünk egymásért, de mégis csak hallgat; szeretem a csodákat, mert igenis vannak, s ha egyet én benned találtam magamnak; szeretem, ha éjjel leoltjuk a lámpát, s ujjaid a sötétben enyéim bezárják; szeretek reggel jöttével…

Mint menedékosztó, mint a támasz pontja, mint erődítő s árnyas szikla magaslik, mint ember emberségét edzi naponta, és ha tényleg az élet tenger a partig,   alatta szép öblöknek fordul a gálya, az evezőkkel fel-le a remény gallyaz, és gondolkodó tudata…

Vajon sűrű köddel lepitek be vagy eszetekben jár e pár dolog? Szálltunk, mint a fecskék, s lepihenve alattunk nyüzsögtek a városok.   Az milyen nagy volt, és milyen nagy az, mikor visszhangos a nyári liget a derűtől, s mikor sasmadaras hévvel buzdítom az enyéimet?   Vagy…

I.   Valahol a fehérek égövén, szinte érthetetlen mód meghatódva lerakom az egek alá a kamatot, egy átszellemült, őszinte, odaadott pillanatban megcsókolom a szoba padlóját, ami tetőt vont fölém.   II.   Elálmélkodunk kettesben járva, hogy egy gyepsávon a…

Így megyünk egy mennybe lengő hosszon, a szemhatár mindig szélesebb lesz, fénysebesen írsz az édesekhez, míg a határtalan magához von.   Néha-néha az ember tudni vél egy titkot, mi háta mögül néz ki: ezermód tud a jó visszatérni, és ez a nyolcvanhatos úti…

A szíved e nagy világ piacterein stand, melyből kínálod portékád: rögtönzött, instant árut, meleg mosollyal, noha nem kell látnok adottsága, hogy megmondjam: sokan cidriznek majd mínusz tizenegy fokban, de te ne félj, mert akkor én leszek a lángod.   Mikor minden összeáll…

I. rész               Egy kávézó teraszán ülünk. A helységet hegyek veszik körül. Papírjaink előttünk, a széles asztalon kiterítve. Ettől eltekintve az asztallap pedánsan tiszta, csak két üvegpohár áll még rajta, az egyikben ásványvíz, a másikban narancslé.…

Mikor a láthatáron fent az éj már villogtatja fényes érmeit és pohárral virul aki csak él az estébe új ember érkezik   Az úton egy fogadó volt a szíve vendége isten jócskán viszonzott a csillagködökkel kidíszítve hozza kabátján a horizontot   Ellép a pult…

A kezdet kezdetén minden képlékeny volt és sejtelmes, senki sem álmodott nagyot, senki sem tudta, hogy ez lesz.   Rendezetlen kavargásban nem öltött rögtön alakot, hogy nem tűnt fel, nem számított, voltak, voltak olyan napok.   Kezdetben nem hordott jelet, ami…

Ujlaki Nikolettnek és Kozma Gergely Andrásnak, az ötéves évfordulóra.   Hirtelen, egyszer csak a másik csodás volta magával ragad. Minden, de minden ott kezdődik, egy gondolattal: „Választalak.”   Az első olyan pillanat ez, amikor akár délibábok válnak…

Az új nap szaruhártyámba lép, az ég térképét olvasom, mikor itt állok két lábbal épp az üvegajtós oldalon, s a szívem hahózik a horizontnak.   A mennysávot hamar felmérem, de őt kémlelni: ámulat, nézni, hogy miféle festésen éppen milyen mintát mutat, s…

Már este van. Az eget átöltöztették, és ráhullottak lassan a csillagok. Olyan csendben szórták el a fények ezrét, mint a pitypangok a szálldosó magot.   S ha minden ebben a szép átváltozásban észrevétlen volt egyúttal s türelmes, mi gátlója marad, hogy a lelked…

eredjen meg az eső odakint vagy menjen végig egy autó az úton a halál bejutott mindjárt kitapint lehetetlen elaludnom   most egy rémálomból ébredve mert vannak rémálmaim igen és nem tudom megreparálni magam mindig ügyesen sebtiben   nem tudom egyszerre felhúzni…

Uram, a föld színe alatt, szem színe alatt alig hihető, milyen gazdagok a mélyek. Segíts elveszni másokban, mint az aknába hulló fáklya, hogy odaérjek.   Ott a legutolsó remény, ott tolonganak a képzeletek, s nekem látnom kell ezeket, és másnak és máskor akármilyen…

            Kit nevezhetünk idealistának? A köznapi értelemben vett idealista az a személy, akinek a gondolkodását semmiképpen sem jellemezhetik földhözragadtként, inkább az éghez és a felhőkhöz van köze, figyelembe véve,…

Szeretek este, ha nincs gaz zaj s a szomszédság csendes lett szörnyen, emlékeim között csak azzal játszani el, mit megköszöntem.   Megidézni újra színeit, újraélni apró csodákat, keresni, honnan csörgedezik a jóság, s követni, míg árad.   Csak hálásan…

Barátaimnak.Idő és tér egy adott pontjánjelölte a sors a helyet,hol összegyűltek a bányászok,ahol már besötétedett,évmilliókkal előbb járt azalkony ott, és maga mögötthúzta, hengerült nagy fekete,fekete és éj és örök,ebben bolyongtak fénypontokként,aprócska lámpást…

A lányoknak, akiket szeretek.   Jártam nálad, és letettem asztalodra nagy titokban ezt a rózsát, majd házadból csendesen magam kiloptam.   És már lent jártam az utcán, otthonodtól távolodtam, tavaszi kedvvel lépdeltem zebrákon, sikátorokban.   Arcomon,…

A kelő Nap rádiuszában tágul az út, s mintha selyemkaraván lennénk, szinte kísért karomon a kaftánujj, s a szél hordja a homokot szemenként.   Így réved ide eltemetett múltam, így hatol be ebbe a létezésbe, ami pedig más vándorlás már s új tan, de rám egyazon egy…

Fekete Georginának ajánlom.   Két holdfényidőre jövő utak szélén szerte bolyong, piros orruk alatt szájuk egy-egy párapamacsot ont, ahogy lépnek, idegenben.   Cipőjük a járdát falja, senki nem kérd, s ne kérdezze, cipőjük a padkát falja, mit keresnek itt ma…

Húzd ki magad, kisember, tedd fel a koronádat, és az életed tedd fel, magad légy a csodálat,   az út közepén máglya, melyen becsület járnod, az oroszlán barátja, aki őrzi az álmod, a testvéred őrzője, aki tégedet őriz, emlékezés egy hősre, újra felszálló…

Csak kocsizaj rajzolta tájon sűrűsödik az év végi köd, és nekivágunk mi, a három, aki az állomásnál kiköt.   Megyünk, az utcákat számolva, egy, kettő, tucat is néptelen, mintha karácsony este volna és minden ház egy kis Betlehem.   Macskakő: halkan lépünk…