Azért írom, hogy mindig tudd,
így épül oázis s kutak,
a völgyek fölé viadukt:
hogy hiszik, találnak utat.

A csodákban hinnetek kell!
Mi másból csináljunk máglyát,
kérdezem, testvérem-ember,
hogy a kontinensek lássák?

Mert csak így lehetett onnan,
ahol ezerszer is férfi
kellett legyél, csataporban,
de győztesen visszatérni.

Csak így lehetett valóság,
hogy a kék égben lebegve
meghallottuk a pilótát,
s lenéztem a tengerekre.

Dalokat vetni papírra
így lehetett barangolva,
minthogyha még le nem írva
végtelen sok szavam volna,

miket vetőmagként kaptam,
hogy ahol a házikó rég
pókhálóval szőtt lakatlan,
ott is legyen kerti bőség,

és akár aprócska csodák,
ezen az egy kerek földön
elszóródnak, hogy nyáron át
néhány szívben virág nőjön.

A csodákban hinnetek kell!
Átlényegül mindenemmel,

így kaptam, hogy gyönyörködjek,
cinkos, boldog szemvonalát,
odahajlást, örömkönnyet,
szépet, mint tóparton a fák,

elefántcsontszínű fogsort,
csókot tőle zabolátlan,
uram, de nagy áldásod volt!
mindig hittem a csodákban.

Sorokmajorban, a Pilisben és Detken, 2014. július