Szeretem a titkolt,

rejtett aggodalmat,

mit érzünk egymásért,

de mégis csak hallgat;

szeretem a csodákat,

mert igenis vannak,

s ha egyet én benned

találtam magamnak;

szeretem, ha éjjel

leoltjuk a lámpát,

s ujjaid a sötétben

enyéim bezárják;

szeretek reggel

jöttével tenyérnyi

álmossággal kinyíló

szemeidbe nézni;

szeretem, ha hagyod

néha, ahol annyi

mosoly lakott: arcod

végigsimogatni;

szeretem, ha sétálunk

bent Pesten a járdán,

s akit látok akkor,

te vagy, egy királylány;

szeretem, hogy mondtad

és segítesz látni,

hogy valami bennem,

valami királyfi;

s én tudtomon kívül is

szeretem a neved,

hisz szép lassan minden

megszokott és üres

mondatban benne lett.

Piliscsabán és Balogunyomban, 2014. jún. 6-10.