A lányoknak, akiket szeretek.

Jártam nálad, és letettem

asztalodra nagy titokban

ezt a rózsát, majd házadból

csendesen magam kiloptam.

És már lent jártam az utcán,

otthonodtól távolodtam,

tavaszi kedvvel lépdeltem

zebrákon, sikátorokban.

Arcomon, mint a terítőn

a tej, elömlött egy mosoly,

elképzeltem, hazaérve

ma este hogy csodálkozol!

Kézbe veszed, nézegeted,

megszagolod vörös díjad,

és örülsz, kedves, hogy örülsz!

annak, mit egy derült szív ad.

De nem tudod, kitől lehet

és hogy kerülhetett oda

az elhagyott asztallapra

ez a virágok bajnoka,

nem is sejted, milyen okból,

milyen céllal, miért lehet,

hogy valaki szinte csak úgy

meglepetést készít neked,

de tündökölsz az örömtől!

És ha gondolkoznál azon

később is, hogy miért kaptad,

nekem így szól kész válaszom:

„Jeles nap vagy esemény, nagy

horderejű, sose kellett,

az év legkisebb napján is

teljes joggal ünnepellek!”

Piliscsabán és Dorogon, 2013. dec. 7-8.