Ha nap lennék, égen aranyló érme, a föld minden édes bája közül az összes sugaram csak téged érne, és ha hold lennék, mi felhőkön ül,   nem hinteném a holdvilágot másra tündöklő virág arcodat látva,   s ha fergeteg lennék, messzire zúgó, fergeteg lennék, mely…

Hétszer vitt pokolba az út, s még hétszer oda visszarúg, annyi volt a kálváriám, mi hét emberre jut talán, balcsillag fénye megjelölt, bennem hét szív repeszre tört, hét nap álmodom, hogy lehet rendes emberi életet, hétszer annyit vezekeltem, ahány bűnt valaha mertem, felállni…

Utánunk merre csak marad gyalognyom, hitünk legyen csak és napunk ragyogjon, ha démonok marják, vézna sakálok, fogd pártomat, ég, és védd a családot, ha levelet lombban éj szele ringat, odafent lobbanjon szerelemcsillag...  Celldömölkön és Sorokmajorban, 2015. márc. 14-15.

Fogadd el tőlem e választ, régi társam, mit hűséges múzsám tollamba parancsol, halld, győri testvér, ki őrzöl még imádban, te, kivel nekem ez költőknek aranykor!   Nincs sorom zúgni, hogy a tömegbe oltsam, a szívem a csend, talán mind hiába szó, s ha botlom és csetlem is…

Üres házban egymaga az özvegy, nincs, ki hallgassa szíve dolgait, beszélni néha egy sírkőhöz megy, s nem szól más hozzá jónéhány napig.   Az anya mindennap rajtuk mereng, kikért saját szájától vette el a falatot, s tudja, mit is jelent, hogy fiatalsága árán…

Nincs ott a telefon, a bankszámla, a Tiffany-lámpa. Ott nem szorul hamisság minden szívdobbanásba. A dolgok legmélyén: szinte semmi, mi körülvesz most; a mély a világméretű szemfényvesztés béklyóitól megfoszt. A dolgok legmélyén az ég van és a fák. Ott találni…

Kozma Gergely Andrásnak és Ujlaki Nikolettnek szeretettel, a hatéves évfordulóra.   Még egy hódolat a tiéteknek, még egy hódolatot éneklek, mert eljöttem a hatodikra, s istenek könnye folyik ma, ha látják, hogy van még ilyen a létben, az egyszeriben, ilyen szép és ily…

Csak ne lenne sarkamban tűz, túl sok gyilkos szó a számban, csak ne elnyűtt, inkább aggszűz lenne szívem s makulátlan!   Csak hűlne el az az ötlet, hogy hátat fordíts barátnak, csak akiket összetörtek, lennének már egyszer bátrak.   Adni lámpást fénnyel tele lenne…

Amikor csak lehet, fogjatok egy felhőt!  Maradjon mindig kék az ég, Legyen alatta vígság, Összeborulás és erdők.   Amikor csak lehet, ültessetek rózsát! Rózsalugasban folyjon a merlot, Legyen szabad levegő, Egy kis szerelem és jóság.   Amikor csak lehet, nézzetek…

Mikor újra harsant a kürt szava, károgtak: eleve vesztve a csata, de nekem mindig merni kell még egyet, s kishitűeknek nem hajtom fejemet meg.   A harcmezőn fog érni a hajnal, kardomat villantva nagy diadallal, s ellenség szemében Uram bocsássa, hogy vesztesnek tűnnék, ha el…

Hallom lépteid, Karácsony. Karácsonyi a levegő. Most múlt el öt óra Vácon. Dunára komp úszik elő.   Bort iszom a Matrózbárkán. A kandalló ont meleget, s hullám jövésére százszám: a hajótest csak nyekereg.   Karácsony van. Nem is csak itt. Karácsony van…

Csak én jövök, hogy elmondjam, ím: francba a föld zsargonjai – darabokra szakít a kín, és nem lehet elmondani!   Szem majd kipattan, mint a gomb, és a koponyád szétreped, és nincs, kinek torkához nyomd, hogy mit kellett megélnetek!   Olyan egyedül vagy, akár tévé…

Néha úgy járok, hogy nincs szememben égszín, néha úgy járok, hogy belül senki földje,  és úgy járok, hogy a sorsom puszta félrím, és soha többé nem cseng rendesen össze.   De tudom, voltam az éjben botorkáló rémvak horizontján irányt adó tűzjel. Mint egy kutya…

Talán úgy kéne, hogy ne gyújtsak több tüzet, csak várjam az első szűz havas éjt,  mint limlomos polcon bőrbe kötött füzet: szolgálva fél-szégyellt szép szavakért.   És közben csak jönnek az égre a Holdak, Napok jönnek, a föld se vesztegel, e mozgásban úgy kéne,…

„Der Herr sprach zu meinem Herrn: setze dich zu meiner Rechten, bis ich lege deine Feinde unter deine Füße.”   Nektek eladták az elveket, és egy kérdőjelet se tudtok már elővarázsolni valahonnan, ti libasorban - csatasorban ki áll a katapultoknál?   Nektek eladták a…

Áztunk-fáztunk az eső vizében, még egy lépés, ezt csak-csak kimérem, magasra fel, majd lejtőmenetben, szakadék szélén, ködlő hegy ellen, tüdőnkbe préselődő levegő, ha talpunk alól kigördül a kő, menj, testvér, tudod, hogy vár az a táj, hol hatályát veszti a…

Szenftner Gergelynek ajánlom, mert emlékeztem arra, amit mondott az Ecserin.   Nem is ezt vártuk az ősz derekára: ez a napfény olyan, mint az istenek álma - és van olyan égi, hogy mind ugyanúgy süt az emberre, és sose válogat köztük.   Aranyat reptet a gondolatokra, hol a…

Minden ünnep erős kötél, mely száz viharos tengeren eltelt napra sokvitorlás hajónkról mólóra tornáz, összeköt minket messze benn.   Minden ünnep megérkezés, egymás karjába szaladás, az ünnepben ott a kezdet, hozhat hálát vagy szerelmet: minden ünnep hajnala…

Mert áldottak még egyet ezzel a szívvel? Senki kedvéért önmagad ne veszítsd el, s botladozásodat is bárhogy szemlélik, te ilyen vagy, testvér, te így viszed végig.   Te így mintázod az utcakövön lépted,  a te dolgaid e vérrel kötötték meg, és kívánni szabad is fel…

Mintha azt mondta volna az Isten… Lépjél te túl egyszerre egy napon! Ne törődj többel, most bízd rám, hogy szép lassan utadból a sziklákat elrakom.   Légy türelemmel, viseld, amit kell; nehéz térdelni, de néha térdelj. Ezt én akarom, az én útjaim néhányszor így…

Ott kell lennie a gondolatban, hogy most tán ez a szív verni halkan fog, de jó lesz megint minden többé-kevésbé, ott kell lennie a holnap elején: hope, Hoffnung, nadezda, remény, mielőtt a reggeli járatot lekésné.   Ott kell lennie egy királyság romjai alatt is, hogy lehet…

De ha buktunk, az is siker, elszámolni is tudni kell, feltámadni is tudni kell, ki milyet vesz, olyat visel.   Kőszegen és Dunakeszin, 2014. augusztus - szeptember

I was rambling through a garden, Thinking that at this point Maybe it would be better If I died.   But I saw some flowers there In the midst of my regret And at that moment I perceived that It still could be right.   Budapest

Gyakran megesik énvelem,minek tartanám titokban?Félálomban önkéntelenkezed keresem, hogy fogjam. Mihelyt hajóm abbahagyjaringását az éj-vizeken,ahogy a Nap száll a partra,rád szeretne nézni szemem. Ezt üti most az Ég nyélbe,s én szeretem szép alássan,ahogy alkonyt alkony ér…

Wie gut es ist, wie wunderbar, wir liegen nebeneinander dicht, daran denke ich wieder mal in dem strahlenden Sonnenlicht.   Sensweiler (Németország), 2014. júl. 22.