Szeretek este, ha nincs gaz zaj

s a szomszédság csendes lett szörnyen,

emlékeim között csak azzal

játszani el, mit megköszöntem.

Megidézni újra színeit,

újraélni apró csodákat,

keresni, honnan csörgedezik

a jóság, s követni, míg árad.

Csak hálásan érdemes hunyni

a szemet, ha az álom közel.

Hogy ez a világ sittes putri,

vagy az Éden, magam döntöm el.

Választottam: nekem az Éden

ez a föld, a mennyek országa,

leszek minden a kebelében,

de sohasem, sohasem gyáva!

Az este jön, eléje térdel

az udvar: lelkem és a többi.

Szeretek szeretni reménnyel

s a csillagoktól elköszönni.

Budapest, 2013. december