Mikor a láthatáron fent az éj
már villogtatja fényes érmeit
és pohárral virul aki csak él
az estébe új ember érkezik
Az úton egy fogadó volt a szíve
vendége isten jócskán viszonzott
a csillagködökkel kidíszítve
hozza kabátján a horizontot
Ellép a pult innenső feléhez
a csapos repes a másik oldal
csak mert ahányszor e helyen végez
asztalainál hagy egy csokorral
És az ő kedvébe is átcsempész
egy aranyszálat alkalomadtán
mitől tengernyi friss igaz elmés
dolgok szelleme látszik az arcán
A jövevényt barátai hátul
élettel telin és fesztelenül
fogadják ő hozzájuk úgy járul
mint aki köszönt ünnepel becsül
Tán így járja az életet magát
is mint anyjához szaladó gyerek
túlcsordul egy fényes nap hatja át
és kezében egy csokor szeretet
Piliscsabán és Kőszegen, 2014. márc. 1-9.
