Barátaimnak.

Idő és tér egy adott pontján
jelölte a sors a helyet,
hol összegyűltek a bányászok,
ahol már besötétedett,

évmilliókkal előbb járt az
alkony ott, és maga mögött
húzta, hengerült nagy fekete,
fekete és éj és örök,

ebben bolyongtak fénypontokként,
aprócska lámpást szorítva
a mélységek kalandorai,
s feltárta titkát a szikla,

aranyat adott a föld méhe,
de mástól lettek óriások:
a bányászok bátor vonásán
prométheuszi tűz játszott,

és ez a tenyérnyi lobogás
az őserdők hősénél volt,
aki megálmodta a jövőt:
a térképen nincs fehér folt! -

és ezt adom át, ami minden
vállalkozásnál jelen volt,
hogy legyetek a felfedezők,
s ne legyen határ a mennybolt -

ez azért van, hogy keressétek,
kérjétek, ami megillet,
és ne felejtsétek, hogy minden
tiétek lehet, ha hisztek.

(Mindig is a tiétek volt.)

Szombathely felé és Sorokmajorban, 2013. dec. 13-14.