A vers alatt (mert utolért

az ihlet, ez a rímes vihar)

láthatod, hová tévedtem

a barangolás dalaival.

Percek múlva ébredek rá,

indulva a sínek mentén

ismerős hátizsákommal:

ez a hely nekem szerencsém.

Eszembe jut, hogy egyszer már

jégeső s kaptatók ellen

a rengeteg ösvényein

jártál velem a közelben.

Neked ez a hazaváród,

aki vonattal ide tért,

egész őszintén bolondul

azért a két barna szemért.

Hisz csak rólad gondolkozik,

és innen is téged csókol,

zöld erdős hegyek aljából:

ahogy szokott, s milliószor.

Szabadságliget, 2014. jún. 24.