Vajon sűrű köddel lepitek be

vagy eszetekben jár e pár dolog?

Szálltunk, mint a fecskék, s lepihenve

alattunk nyüzsögtek a városok.

Az milyen nagy volt, és milyen nagy az,

mikor visszhangos a nyári liget

a derűtől, s mikor sasmadaras

hévvel buzdítom az enyéimet?

Vagy mikor a reggel fényjelekkel

karját arcunk köré fonja lassan,

ez oly nagy jelenség, hogy az ember

azt gondolná, utánozhatatlan.

Vagy mikor kettőnk figyelme rááll,

s csak elönt, sodor, emel a dallam –

van nagyobb az eufóniánál?

Én úgy látom, egész biztosan van.

Mert pár vonzás földön és egekben

felvonultatott, mint egy harci dob,

de bárhová mentünk, nem feledtem

el a szívem… és ez a legnagyobb.

Sorokmajorban és Piliscsabán,

2014. máj. 10-18.