Ha nem találom meg azon szavakat,
melyeket mondatott velem régen az akarat,
ha alig lesz erőm utamon maradni,
mert kín lesz az útból minden talpalatnyi,
ha csendben lesz, akinek harsogni kéne,
ha megbújik vackán harcok vitéze,
ha belül mélyülnek a behegedt sebek,
ha napról napra csak kevesebb leszek,
ha elfeledném a kisgyermek édes
álmát, melyből Életet képez,
ha véremnek már egy cseppje sem izzik,
ha borúra áll az idő mindig,
ha lelkem a romlás tanyája lenne,
ha nagyságot nem látni semerre,
ha halandó sorsnak külleme zord vad,
s a csoda sorvad, melyet, úgy hittük, hordhat,
ha a szabad szellem napja lebukna,
ha örökségünket dobnánk sutba,

te kegyelmedbe fogadsz engem, Teremtő,
s összezsugorodott szívem újra megnő
életet adó kezed békés rejtekén,
tiszta lesz, szilárd hitű, meleg és szerény.

Sorokmajor, 2017. febr. 4-14.