A szememet ismerő szem vagy te,
a kezemet fogó kéz te vagy,
ha nem fényes már egy csillag se,
téged az Isten még égve hagy.

Te vagy a láb, mely egyazon úton
igyekszik járni, amelyen én,
két nyomért egymás mellett; s húsom
húsodhoz köti titkos törvény.

Te vagy az ajkamhoz érő ajak,
mint tömött fürtön két szőlőszem,
úgy simulnak össze, így magad
tán nem szakítanád el tőlem.

Te vagy a hangomat hallva halló,
szavamra ügyelő fül vagy te,
s fülemnek beszéded arany szó,
nem pereghet anélkül nap le.

Sorokmajor, 2017. máj. 10-21.