Látok mindent. S ha nem látnék,
nem tudnám, mit tudnak mások:
milyen a ház, melyben nőttem,
s előtte mily zöld az árok.

Hallok is. S ha nem hallanék,
mások tudnák, s én nem tudnám,
milyen a hangod, szerelmem,
s milyen a zsivaj az utcán.

Tudok szólni. S ha nem tudnék,
némaságom körbevenne,
csak néhány szív buzdulna fel,
hogy világom fölfedezze.

Tagjaim is épek, Uram.
Részesültem e nagy kegyben,
járhatok szabadon, s ne add,
hogy azt, ez gyönyör, feledjem.

Így merengek: milyen, ha nincs,
mit úgy megszokott az ember...
akkor érti meg, a sorsnak
szeszélye tőle mit vett el –

fontoljuk meg, mennyit kaptunk!
Nekünk nem a minden kell.

Sorokmajorban és Balatonszepezden, 2017. szept. 2-17.