Sárga levél hull elibém,
sárga már a szürke járda,
sárgulni látja sok emberi lény
a várost, s sárga hull a világra.

Az a szellő, mi idelibben,
mintha jeges permettel locsolna,
máskor – nem is lehetne delibben –
a nyár illatait hozza csokorba'.

A köd birodalmat épít,
terjedőben látom olykor,
de föléje fekszik a fényhíd,
s még szétzavarja a napostor.

Hála a Magasságosnak: semmi baj –
ám közben sejtünk valami mosolytalant,
tompává lett az esti zaj,
de élesen kondul a harang.

Kétarcú Janus az október,
szebbik arca a késő nyár,
míg csúf képe megannyi vacogó hely:
sárga levelet hullatva ő jár.

Sorokmajor, 2017. okt. 9-19.