Jár, kereng, meg-megrázza a lombot
s hátán viszi a szél a kibomlott
nyárnak balzsamos, kedves illatát,

felettünk szürke felhőporontyok
időznek, múló dacuk Napot fog,
vastag fátylukon fénye nem hat át.

Az ilyen reggel bágyadt lélekre
csorgó hűs forrásvíz, békével telve,
kézfogás ez a jóreménységgel,

mit nem mulaszthatunk el egyszer se -
s nézem a tájat, hogy ujjong benne
minden, mert Isten közöttünk lépdel.

Sorokmajor; Zalaszántó, Kovácsi-hegy, 2017. jún. 23 - júl. 2.