Titkokkal jő az éj.
Halkan motozó elevenség
az úr most száz határ felett.
Rója a denevér
kacska útjait, s nem veszi még
el tőle senki az eget.

Csillagok bújnak el
vándor felhők paplanja alatt,
majd fehéren dideregnek.
Valamit újra kell
cserélni, de nem az igazat,
s nem a Kozmoszban a rendet.

Az utca lámpát gyújt,
hogy ha a menny utcáin fényraj
ég, ne legyen ő se bágyadt,
s most egy ember a súlyt
leteszi, s piros alvadékkal
elhagyja már a sebágyat.

Titkokkal jő az éj.
A reá figyelő tekintet
az ő kapujának kulcsa.
Csodát, tudást ígér,
de ember, ami téged illet,
egyre többször maradsz csukva.

Sorokmajor, 2017. dec. 25-30.