Mire megnőnek a fák,
tán még itt leszünk mi is, s ugye,
addigra eléghet vád,
kétség, bűn, s nem marad hamu se?

Ugye lesznek csemeték,
mire törzsek megvastagodnak,
lombok napfény erejét
megtörik? Gyermekmosoly s -mondat?

Arra kitudjuk egymást,
s jobban ismersz, mint madár fészkét,
s hibáimat el ott ásd,
hol legmélyebb benned a részvét.

Arra hajlékunk állhat,
új, örvendett, megszentelt otthon,
fénye legyen az árnynak
űzője, az bennünk ne rontson.

Mire megnőnek a fák,
úgy kössenek hozzám a napok
téged, ahogy hangszerhez
zenész a dallamot.

Sorokmajor, 2017. okt. 21 – nov. 4.