A fuvallat áhítatos csendben, hang nélkül járva meg-megingatja a fenyők ruganyos ágait, olyan ez, mintha köszöntve simogatná őket, az ágak pedig jámboran bólogatnának. Ha felnéz az ember a fák tetejére, legvalószínűbb, hogy az egyiknek hegyén meg fogja pillantani a díszes sárga…

Van nekem egy új elgondolásom,és ha egy van, terem mindjárt három,ámde most csak a fő képről szólvánmondandómnak kerekségét óvnám.Kósza gondolat, s belőle álomformálódott egy szép délutánon,mikor ünnepet ültünk, kedveset,mint csak a magyar vidéken lehet.Egyik ünnep után jön a másik,alkalomra új…

Másik földre elvezet-e mégez emlékeztető? Minden csodaszép,ha rásüt a Nap, ha ráesik a fény,ha ráontod szíved melegét.Sorokmajor, 2016. aug. 24.

Voltam én a szívtelen,hióbhírek hírnöke,a sír szája, a sír röge,voltam én a mély verem.Voltam én könyörtelen;ha szívem volt égni gyáva,gonosz felem mécsvilága,voltam én a förtelem.Voltam én az ostor is,mely önbőrömön csattant,ha vádlón szólt a panaszhang:miért voltam oly komisz?Sorokmajor, 2016.…

Boldog ember az, ki számol, ültet, alkot, mert sűrű ködben is megleli a partot,tettvágy: mindig égő csillaga vezérli,s ösztöne keresni sejlő ezer évnyi.Balatonhídvég, 2016. júl. 29-30.

Csermely partján áll a kőris,ahol sármányt nádlak őriz,őzek járnak el mellette,hová magvait rejtette.Gyökerénél a víz csacsog,csendesülök, rá hallgatok,hajnalt, alkonyt táncoltat, hátismeri az isten arcát.Kőriságak alatt eljára szénától illatos nyár,s szelíd égkék áll a fánakhegyén, s kémleli a…

Van vihar, mely csendben tombol,csak te tudod, miért, te tudod, hol,mert belül dörög, s szétfeszít olykor.Feneketlen mélybe réved,ha sötét idők járnak, a lélek,ám amíg bízik: felszállhat újra,le még a pokol se zúzza.Sorokmajor, 2016. júl. 16-20.

Valakinek el kell vinnie megkopott hírét,mert földbölcsőjét a csemete nem feledheti,valakinek dalolnia kell régi dolgokról,valakinek őriznie kell azt, mi emberi.Valakinek el kell temetnie tisztességgel,mit elhantolni gyászoló, pap, ima nem maradt,valakinek emlékeznie kell ezrek helyett,hátha kérdik…

I lived like a king,The only one leftFrom a forgotten kingdom,Because one of them had to sing.2015-2016.

Lámpafényben az aszfaltonkörbefutó repedések,s itt a biztos, romlatlan nyom:nem határoz az enyészet.Mert hol egy vékony rés nyílik,előtör az élet füve,színe szürkét élénkít itt,hamisítatlanul üde.Lásd, a világ romok között,s hol kő fedi el, s hol piszok,hol elhagyott lomod zörög,valahogy mindig élni…

Kései napfény a házak falán,és még egyszer kezedet választanám.Felhőkbe nyúlna a csupasz faág,és még egyszer szívedben ütnék tanyát.Vasváron és Bögötön, 2016. máj. 27-28.

Jámbornak láttat a jelen, de a sárkány bennünk szendereg,s midőn ébred, vad tűzre gyújtja a pislákoló lelkeket.Felsőőr (Oberwart), Sorokmajor, 2016. máj. 24-26.

Fehér Evelinnek ajánlom.Fürödni lényed tükréhez jár a lelkem,hollónak vélnéd, míg le nem száll, oly sötét,s hófehér hattyú lesz, ha szárnyára vertengyöngy hullám lemossa fekete köntösét.Hattyú fürdik, üdítik szikrázó cseppek,a tükör végtelen, mindig csendes nyughely,lényed kiapadhatatlanul…

Jól tudjuk, hogy az út neve mindinkább az:elfordulás egymástól, cselvetés, homály;te egy egyenes úttal százat megváltasz –egy harc sincs veszve, amíg még egy harcos áll.Talán trónra elleneinket ültette,s legyen bár a világ rémséges nagy mozsár,melyben sújtva, zúzva törik ügyünket, deegy harc sincs…

Pej paripám pusztán, mint a vihar, vágtat,ajkamról ködöt feltépőn riad ének,mert katonája vagyok az igazságnak,s ebből rakok a fejedre diadémet.Ezüst, túlvilági csillagfény a fáklyám,és szívemben hordom az eleven Napot,és elviszem hozzád szelek héjaszárnyán,s koronád egy országra melegen…

Kimertem a harmattavat,hoztam tengermély szerelmet,elhervadnod sosem szabad,e kincsekkel ékszerezlek.***Kimertem a harmattavat,hoztam tengermély szerelmet,reád öntöm, s a talpalatföldek, s mind, ahány még marad,éjszakák is úgy neveznek:királynő, kiből fény fakad.Sorokmajor, 2016. márc. 28.;…

Ki bujdosott, csillogó vértben előjön,nagyobb mindnél, kezével fákat csavar ki.Imádban kéred, ellenséged ne lőjön,de ha meg van írva, hogy mikor kell halni...Kelő Nap fényében arcomat mosom meg,versenyfutás az idővel: lépéselőny,hiszen ha minden bástyánk rom és korom lett,csak akkor nem ring majd…

Szavakban lélegzem.Szavakban igazán.Úgy, mintha kortyolnám az élet elixírjét,belélegezném ős, szent szellemét.Lelkem épen maradt hídvég,amikor az összes híd felég.De minden égésnekpernyéje, korma szó,s amint rám rakódik,már örökkévaló. Szavakban lélegzem.Mély lélegzetetveszek a nyelvből,mellyel…

Fehér Evelinnek ajánlom.Valóságos szőnyeget alkota bokrok alatt a hóvirág,zsenge fűbe bújnak a halmok,új hajtások: hímes bóbiták.Nyáját már terelgeti összea tavasz, e harsány pásztornép,s jószága szapora körötte:nyomában szökken a százszorszép.Az ereszre pufók verebekülnek, s onnan a tetőcserépalá…

Szeretem nagyon,ha szürkület idejéna rigók búcsúzó trillájátmeghallgathatom.S mindig éltetett,ha a széles eget fürkészhettem,vagy belőle akár csak egyapró részletet.Ámulnék látva,akárhányszor még, amint a mentenfelhágó Napot az erdő már kipirultölben dajkálja.S lelkemnek csoda,hogy történt Jó,…

Sorsom néha tömlöcbe vet, melynek rácsa kétely s önvád, tere terhekből összetett, s gondolok a hűs kövön rád. Ez a hűs kő: mint a tüske, testem alatt ez a szőnyeg, s rossz szellemek lemerülte mérgezi meg levegőmet. Jó szándékú tépelődés, óh, de húsomat szaggatja, s néha éppen ő a fő vész: oly…

Nem akarok hallani hazugságot,se féligazságokat, jobb, ha tudjátok!Ne feleljetek egymás szavába vágva!Halk szavak helye ez, akár egy apácazárda.Egymást ne tépjétek itt, e teremben,mert lehet a király is igen szeretetlen,öklömet talán mindkettőtök látja.Meg fogom hallgatni ügyetek versét,nincs…

A szél magányosan üget, s a leáldozó Napra hunyorítva,mely bőrömön halvány tüzét szítja,tudom, hogy e perc a Könyörület.Sorokmajor, 2016. jan. 18-19.

Most oly tiszta, tízezercsillagtól szikrázik az ég.Csak úgy tudnám leírni,mit e különös éjen látok:egy nagyon ősi,elfeledett korbanvalami rettenetes nagyotés roppant fényesetpozdorjává törtek,s most minden darabkaa régi fénnyel ragyog.Sorokmajor, 2016. jan. 12.

Mindig azt plántáltad belém,hogy legyek minduntalan, minden utamon jóvagy a jóhoz hasonló.De úgy elfáradtam benne,mint egy hét országon hajszolt,vad vágtától habos ló.Hitem megtört, ez kételyek siráma, miért cipelnék terhet rémesen hiába?Adj nyugalmat, nem tudok már,nem akarok lenni senki messiása.…