Kérdőre vontam a bácsit:„Hogyan várja az új évet?”Komáskodva, ravaszdian:hogy jön hozzá év, a másik?S mondja: „Ha még akkor élek,szeretettel várom, fiam.”Sorokmajor, 2012. dec. 29.

(Sosem játszottak, szaladtak kia rétre virágcsókot adni.)A Nap sápadt, halvány korong volt,előtte felhők szürkéje forrt,nézte ellobbant szemük, a holt,a szüntelen léptük verte port.Haladt a menet eltökélten,hosszú, széles, szenvtelen csapat,letiporván az őserdőket,elijesztve a…

Valamit verjünk szét utoljára,hadd legyen nekünk is ünnep a tél,méltó mód befejezett a pálya!Mit vártunk?! - és engem vár a kötél!Sorokmajor, 2012. dec. 24.

Vajon a csillag, madár hova megy,mikor nagy szél van, fák fagya és tél - köszönd ezerszer, ha van, ha csak egy,aki riadtan várna, ha késnél!Tán talpa alatt lenne nagy erkély,s Tél úr havat és hideget szétoszt - köszönd százszor, ha házat emeltél,s benne asszony is van, aki félt…

Gyújtogattak az őrültek,s rá minden élőt eltörölta föld színéről a tűzár,s felmordult mélyében a föld:„Márpedig a fű kinő!”Azon a helyen már soha,így mondották az emberek,se termő, se virány nem lesz,s elhagyták a kopár teret.Márpedig a fű kinőtt!Másutt lassan…

Végül mid lettem neked?Végül semmid se, ez a baj.Végül senkim se vagy, s lehet,hogy ember mivoltunk a lator.Még idén, tegnap is, tavaly,elbújhattunk volna valahol.Végül idegen vagyok,nem váltunk levelet, szót se.Mert aki üzenne, dadog,és aki megkeresne, halaszt.Pattog a fény…

Talán jobb, ha most elhallgatok,s átkos versek sora nem terem.Milyen búsak a magyar dalok,én Istenem!Olyan sok sirámot írtatok,költők, nagy időkkel korábban!Fonnyadt koszorúnk, s mely nem ragyog,koronánk van.Keserű s méltatlan dicsőségaz, hogy a dalnok maga játsszagyakran…

Nem szeretnék mást, csak lángotkandallóba, kályhazugba,melegben embert, ki áldott,legszentebb álmát alussza.Nem szeretnék mást, csak nyomota havas tájon keresztül,családot, mely dalba fog ott,ha a fenyő ága rezdül.Nem szeretnék mást, csak imát,misét, felzengő harangszót,s hogy…

A pályaudvaron hideg van és sok ember,köztük néhány derékba tört sors is ténfereg.A bőröndök terhesek a szegénységekkel,amelyekért végigfutottuk az életet.Budapest, 2012. nov. 30.

Hogy visszaadja az életösztönt,amit néhány pillanat megér!A fák térdepeltek, s közben ott fönttrónusára ült a napszekér.Láttam, amint tar fejéről a hegya ludak csapatát lehinti,és az egyetemessel voltam egy,s végre elkezdtem, végre Hinni.Odahaza tiszta ruhám száradt,ott dobtam…

Sebzett vadon a költő, ha hallgat,ég a lombja, recsegnek a gallyak,mind a madarak menni akarnak,és nem tudja már felrázni magát.Megszűnt vihar a költő, ha hallgat,elpuhulnak, alélnak a falvak,nem indul élet többé szabadnak,és nem zúdítja dörgedelmeit.Elapadt víz a költő, ha…

De láttam.Az szép volt.Az szép volt.Az utcákon hegedű szólt s furulya,zene szállott, volt bár akármely napszak,táncosokról színárt lövellt a ruha,s én is kimentem, hogy verset olvassak.Az utcán derű volt közakaratra,melytől esős idő is megszelídül,haragját mindenki lakásán…

Sápadozott szegény kis angyal,míg hajára koszorút öntvecsordult a csillár, s csüngő karralbámult: ezért jött le a földre?A szála minden araszárajutott egy nászakeringő pár,s az angyal gondolta: hazájabár visszahívja megint, ő vár.Újbóli jövetele háthaa többinél…

Te érintetted-e homlokkal az avart,te láttad-e az Al-Dunáról Balambért,sejted-e, éhes elmém hányszor volt zavart,s hányszor kiáltottam a fehér galambért?Felhők-ciklus volt az élet körforgása,ezt gondoltad-e? s hogy mindegyik vég bukás,s hogy nem nyithatod azt, ami nem volt zárva,s…

Kis epizód apró versbetéttel.               Alkonyodott. Állhatatosan susogtak a promenádot szegélyező iharfák lombjai. Párizs üres volt, üresnek tűnt, még éppen ellebbenő uszályát lehetett látni, amint a sétány…

Ha majd a Holdba mész, viselkedjbűbájos úrinőként, csak igézz!Az asszonynép áhítatosans alázattal az ember fia néz.Ha majd a Holdba mész, ints vissza,de szemléld egyfajta megvetéssela csodagyilkos csodaembert,ki nem szakítja le, amit érlel.Köztük engem, ha emlékezel.De csöpp az…

            Már a Foghíjban járva megütötte fülemet a zeneszó, egyelőre távolian és el-elhalva egyéb zajok között. Apránként hangosabbá vált, s a szökőkút vonalába érve végre tisztán kivehető lett, látni is lehetett a…

Könnyen kerekedő versemversengő vonásai nembabrálnak ki senkivel sem,bő szitkot reám, ha igen!Mi jutott osztályrészemül,mi nem, s merre is van partom,végezetül ahol elüllelkem, révben, a fregatton?Mi a part s mi a tengerár:ódivatú, avítt toposz?A víz, mit hajóján bejára…

A reggeli álmosság miattnem tudtam felvonni szemöldökömet,nem tudtam mosolyra húzni ajkamat,bár méltó lett volna rá a jó öreg.Csak potyogtatva jött ezidén,pilinkélt egyet, s aztán meg is állott,esőbe s füvivízbe fordult szegény,mire kimostam szememből az álmot.Piliscsaba,…

Lefüggönyzött szobákbanpár forint takargat,sose jól, sose bátrantengődünk, és nagynakálmodjuk a sorsot.Jó kedélyű emberekközt mi idegenek,irónunk rímet remeg,nem tudunk, nem lehetörülni, ahogy ők.Zúgják: „Költő, esztelen,a te időd letelt!Hálálkodj szép csendesen,míg…

            Mint kívülálló figyeltem a mulatságot, a munkaunt emberek péntek esti duhajkodását a Nagy Elérkezett köntösében, szinte láttam hálatelt szívüket, s az arcukon ragyogó öröm mutatta: túl is csordult az a hála, amit…

            Tovasietni a szerelvény mentén, mitológiai szörnyalak futurisztikus vonásokkal, tovaiszkolni, szaporázni, mert szorít az idő – holott szorít a fenét, hátravan nyolc perc az indulásig –, s a középső, zöldre festett…

            Láttalak gyermekként, édes barátnőm – alighogy kimondtam most az első szavakat, ne nevess ki! Ma láttalak kisgyermekként, csak egy pillanatig, ma, amikor már felnőtt nő vagy, s nem is vagy itt. Úgy hat, tudom, mint aminek nincs értelme, azt hihetnéd,…

Úgy szóltak zajongó, csörgő szívükhöz:„Lássatok, üvegesedjetek!Igyátok a világot a platánok alatt,az ember lépte embernyomot üldöz,pókfonálon szerelem lebeg!”De nincs unió, barátság, mégsincs foganat. Szíveknek, e fényes lovagtermeknekvárfala így lett…