Gyújtogattak az őrültek,
s rá minden élőt eltörölt
a föld színéről a tűzár,
s felmordult mélyében a föld:
„Márpedig a fű kinő!”

Azon a helyen már soha,
így mondották az emberek,
se termő, se virány nem lesz,
s elhagyták a kopár teret.
Márpedig a fű kinőtt!

Másutt lassan ható mérget
itattak a bő, dús földdel,
nehogy még zavarkolódjon
terveiknek, ami zöldell.
Márpedig a fű kinőtt!

S akárhol nyűtték a földet,
akárhogyan tarrá tették,
termette, bevirágozta,
nem adta az édenkertjét:
„Márpedig a fű kinő!”

S te jajongasz, te keseregsz,
megalázkodva panaszlod:
többé nem tudsz talpra állni
s elbukottak mind a harcok,
márpedig a fű kinő.

Sorokmajor, 2012. dec. 20.