Ott voltam vele – higgyetek nekem! Nem testi valómban kísértem drága lépteit, de vigyáztam minden istennői mozdulatát: odaálmodtam az ébrenlét egy furcsa, titokzatos pillanatában hozzá, s tudtam, kötelességem látni… nekem kell féltő és csodáló…

            Az eget fekete posztóval vonták be, majd meghintették ragyogó porral ezt az ünnepélyes borítást, olyan ügybuzgalommal, olyan finoman, ahogy a lyukacsos tetejű tartóból a palacsintára rázzák az ebédezők a fahéjat. Csillámlott tehát odafönt, s miként…

            Ropogott a tűz, némelykor pattant a tőkék alól görnyedezve szedegetett s most lángok által nyaldosott, emésztett venyige, melyről nemrégiben még ébenszín rigók eregettek kacifántos trillákat.             Nézte, nézte a viaskodó lángkakasokat, s…

Mentem, mendegéltem. Kígyózott az út.Óh, nehéz volt, de tudtam: megacéloz,isten-egy leszek, varjak látta hérosz,s e szent vándorláshoz nem hívtam tanút.Napjában estek csúf csodatételek.Idegeimbe vájó hajnalokbangyászt, vészt, elmúlást óbégatva loptam,s megkímélték ezt a…

„Az új nap rajtkövén, szomszéd, dohányzol?”„Úgy bizony, dohányzom én, mint reggeleim zömén.”„Intettem ám a szobából, de hányszor!” Piliscsaba, 2012. szept. 25.

Szenftner Gergelynek ajánlom.            A sötét, félig lefüggönyzött, s különben is éjszakába boruló szobából látni lehetett az erődítményszerű diákszálló egyéb részeit: hol erősebb, hol halvány illuminációval hintették be a lámpatestek a belső udvart,…

Csak azt látom, amit ad a nap,s kiűzöm szememből, mit elvesz.Ha néhány kenyér-, csont-, fadarabis mind, mire agyam figyelmez.Csak azt látom, amit ad a nap,s legyen boldog titkokon lakat,nem bánom! Ha hájamba harap,valakit a világ jóllakat.Budapest felé a vonaton, 2012. szept. 23.

Úgy zsizsegnek, csicseregneka kiskertek madarai,mintha kikeleti kedvets derűt ontana valami.Valami - tán csodakelyhű,égi, bő nektárú növény,láthatatlan, nagy életfűszelek közén, szférák övén.Csak az imént jöttünk pediga szüretelésből vissza,de olyan zsenge minden itt,mintha…

Tudom, már megint az erkély!E színhely írásaimbaigen nagy sűrűséggel tér,elnyűtt kép, ismételt minta.Hiába, ott történt ez is.Tán fogyatkoztunk a hitben,azért akart a nemezismegűzni hetedíziglen.Kőpárkányon könyökölvénsort hánytam sor hátuljába,oly gyorsan, ahogy az…

            …Figyelj rám egy percre, cimbora! Hallottál már a kalauzfákról? Nevezheti az ember az ilyet útmutatófának is, ha akarja.             Én messziről jöttem, a nyugati magyar hazából, az őrök földjéről (Quis custodiet ipsos custodes?), s mosoly…

Nagy, nehéz éj száll a háztetőkre,örökké fog aludni a város,vak ború, hínárszövény benőttefallabirintban ki lesz a fárosz?Ki lesz, jaj, a világítótorony,mely virrasztva lelket hív magához,a szívmelegség vesztét jósolom,a hidegségben ki lesz a fárosz?A világ széles,…

http://www.scribd.com/doc/105303212/Sumegi-Tamas-A-zelnice-alatt

                Mikor azután felvitte volna őtet az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e földnek minden országit egy szempillantásban. És monda néki az ördög: Néked adom mind ezt a hatalmat, és ezeknek ditsőségeket: mert nékem adatott, és annak adom, a…

Ha szegény lesz, mint Afrika szarva,e magyar, de nem hitt Kánaán is,poharakból nem ürül kadarka,s füvek közt nem lesz jó szagú ánizs,ha fogadalmukat mind megszegik,ha csak az élhet, aki rettentő,latrok sorában sose az első:leszek a kilencvenkilencedik!Ha az élhet, ki imád…

            Mi száműztük életünkből a félelmet. Anyánk félt, apánk gyötrődött, aggódott, a barátaink tépelődtek és idegesek voltak. Mi sem voltunk mások; és amikor a legbizonytalanabbak voltunk a zsigereinkben, akkor kerestünk valakit, akit kinevethettünk és…

Kivetett Kín lettem, megszaggatott Hazában,szentek és bölcsek Temetőjében.Én mindig megbuktam, elzüllött Pannóniában,el is búsultam;a kín fogantatott Szegényektől,született bűn-kár Igától;reszketek orom-súly sirámok alatt,mit veszíthetnék: szenny harc és becstelenség.Halál…

            Betakarsz széllel, amikor rám lehelsz; betakarsz földdel, amikor jöttöd felveri a porszemcséket a talajról; betakarsz tűzzel, amikor magadhoz húzol; betakarsz félelemmel, amikor eltávozol tőlem – olyankor mindig féltem, pedig mindig visszatértél; de a…

               Három nap volt hátra kishúga születésnapjáig. Kapott egy kis pénzt, aprópénzt Gábortól, az osztálytársától. A kis ólomszürke, nyakláncra való feszületet adta el neki, amit a bérmakeresztapjától kapott. Ennél többet nem akart fizetni érte az a…

AZ EGYIKKivetett volt, kinevetett,útját magányosan rótta,házak között, idegeneklába elé Tudást szórva.A MÁSIKKivetett volt, kinevetett,ember szava, ökle verte,de ment, kötélidegeket:Türelmet eléje vetve.A HARMADIKKivetett volt, kinevetett,börtön foglya, foglár rabja,meghozta az…

Fájt is, és szörnyeteg fájdalom volt az,hogy rossz voltam. Sokszor. Megundorodtam.Vagy te voltál! Ember! Te voltál ordas!Ti csaholtatok menekvő nyomomban!Mindegy már. Belefáradtam, hisz látod.Mindenemre! Szívre, sajgó tagokra - visszaragasztgatom a Tisztaságot!És végzünk. Vegyetek…

            Összeborulni. Összeborulni kellett volna, csak egy percet lopni magunknak még, de mindketten féltünk megtenni, és félszegen mosolyogva köszöntünk el, miközben szemünk kétségbeesett kutatást folytatott, tekintettel kapaszkodtunk egymásba, eddig terjedt…

Az a hibám a kedvenc hibám,hogy az égnél, ami csillagvidám,a lánynál, aki rajongva szeret,különbet sohase költhetek!

http://www.scribd.com/doc/59116601/Sumegi-Tamas-Igy-csapong-a-gondolat http://www.scribd.com/doc/59116601/Sumegi-Tamas-Igy-csapong-a-gondolat

Volt étel a családom asztalán,néhányszor felfelé görbült a szám,formálódtak fejemben új dalok.Halljátok-e? Köszönöm a napot.A szerelem élt s jövőt tervezett,madarak szálltak a szántók felett,nem kaptam hírt, hogy valaki halott.Halljátok-e? Köszönöm a napot.Ihattam volna…

Szólok most azok nevében,ők pedig nagy számmal vannak,kiknek régen vagy nem régenszívébe beleforgattada te hangod, arcod, lényed,kik mosollyal gondolnak rád,s hogyha nem is minden szépet,valamijük odaadnák - az ő nevükben szólalok:ne félj semmit, törj az égnek,a világot…