Sápadozott szegény kis angyal,
míg hajára koszorút öntve
csordult a csillár, s csüngő karral
bámult: ezért jött le a földre?

A szála minden araszára
jutott egy nászakeringő pár,
s az angyal gondolta: hazája
bár visszahívja megint, ő vár.

Újbóli jövetele hátha
a többinél kitartással majd
többet ér, s vigasztaltan látja
keleten hasadni a hajnalt.

Kilencszer jött, s nem kérték táncra,
de reméli, hogy délceg, tiszta
emberek egyike megállva
mellére öleli, batisztra.

De tizedikre tudni fogod,
s én úgy kívánnám, hogy ne ma tudd,
hanem sose, angyal, hogy konok
eszméik közt isten elaludt.

Jövel még százszor bálterembe,
csak méla költők kedvéért jössz,
az erős ifjak szilaj kedve,
bűn-vonzalma csaknem leköpdös.

Díváikkal kocsiba szállnak,
s magam elhordom magam gyalog;
nem kell nekik égi szent bájad,
nem kellenek nekik angyalok!

Piliscsaba, Sorokmajor, 2012. nov. 15-18.