Könnyen kerekedő versem
versengő vonásai nem
babrálnak ki senkivel sem,
bő szitkot reám, ha igen!

Mi jutott osztályrészemül,
mi nem, s merre is van partom,
végezetül ahol elül
lelkem, révben, a fregatton?

Mi a part s mi a tengerár:
ódivatú, avítt toposz?
A víz, mit hajóján bejár
a költő: harmad élethossz.

Láttam egy cigánytelepet:
cirkuszi kocsikban laktak.
Az éj törökökkel lepett,
s beszéltünk. Kardeshim. Allah.

A lépcsőn ülök hajnalban,
szökellnek előttem őzek.
Viselésre alkalmatlan
ingem, az inkább redőzet.

Senki lényhez se szemtelen
könnyen kerekedő versem,
semmi lénynek se szentelem,
e poéma keresetlen.

Piliscsabán és Szombathely felé a vonaton, 2012. okt. 31.