Sebzett vadon a költő, ha hallgat,
ég a lombja, recsegnek a gallyak,
mind a madarak menni akarnak,
és nem tudja már felrázni magát.

Megszűnt vihar a költő, ha hallgat,
elpuhulnak, alélnak a falvak,
nem indul élet többé szabadnak,
és nem zúdítja dörgedelmeit.

Elapadt víz a költő, ha hallgat,
elállt vize a magyar talajnak,
elepednek a szívek, az ajkak,
és nem csordul már vitalitása.

Görnyedt árnyék a költő, ha hallgat,
kit nem tartottak meg fogadalmak,
ki eltékozolt minden hatalmat,
és nem áll a szelekben szálfaként.

Felprédált föld a költő, ha hallgat,
melyen füstölgő rések hasadnak,
melyen táncolt a tatár, a lazsnak,
s a mélyben érleli gyümölcseit.

Megtöretett a költő, ha hallgat,
ízzé, ahogy az idők haladnak,
porrá, míg a felhők hada ballag,
fosztja a csönd, a dal odaléte.

Piliscsaba, 2012. nov. 21-22.