Talán jobb, ha most elhallgatok,
s átkos versek sora nem terem.
Milyen búsak a magyar dalok,
én Istenem!

Olyan sok sirámot írtatok,
költők, nagy időkkel korábban!
Fonnyadt koszorúnk, s mely nem ragyog,
koronánk van.

Keserű s méltatlan dicsőség
az, hogy a dalnok maga játssza
gyakran gyász-énekei hősét
megalázva.

Az is, hogy drága testvéreink
kezünk szorongatják meghitten,
s arra kell gondolnunk már megint:
másunk nincsen.

Mily borongók a szerzemények,
milyen sorsüldözött nemzet ez?
Csak a költőszív, mit a méreg
bepermetez?

Poéták sóhaja kanyarog,
vonaglik, s a tengerig megyen.
Milyen búsak a magyar dalok,
én Istenem!

Piliscsaba, 2012. dec. 15.