Nem szeretnék mást, csak lángot
kandallóba, kályhazugba,
melegben embert, ki áldott,
legszentebb álmát alussza.

Nem szeretnék mást, csak nyomot
a havas tájon keresztül,
családot, mely dalba fog ott,
ha a fenyő ága rezdül.

Nem szeretnék mást, csak imát,
misét, felzengő harangszót,
s hogy körbejárjuk Hunniát,
s mindig legyünk másokhoz jók.

Nem szeretnék mást, csak fürge
cinkéket az etetőben,
a dombokat megterülve,
messzi, mázsás lepedőben.

Nem szeretnék mást, csak fények
játékát az ablakokban,
rendületlen egészséget,
ha a zimankó betoppan.

Úgy sóhajtom én, hogy isten
békét leheljen a télbe,
s gondoljon néha meghitten
majd a kopasz zelnicére!

Sorokmajor, Csorna, Budapest, Piliscsaba, 2012. dec. 1-2.