Végül mid lettem neked?
Végül semmid se, ez a baj.
Végül senkim se vagy, s lehet,
hogy ember mivoltunk a lator.

Még idén, tegnap is, tavaly,
elbújhattunk volna valahol.

Végül idegen vagyok,
nem váltunk levelet, szót se.
Mert aki üzenne, dadog,
és aki megkeresne, halaszt.

Pattog a fény arcunkról le,
zörög a csont, zörög a haraszt.

De hogy volt az elején,
tudod, sejted-e, mi kezdett
szétterjedni leány s legény
ereinken perzselő-lágyan?

Valami szédült szerelmet
játszanánk ebben az órában.

Piliscsabán, Szombathely felé a vonaton,
valamint Sorokmajorban, 2012. dec. 19.