Mindig gyengének neveztek,mint magukat, senkinek hittek,s most látom, mily rútul vesznek,még a füveket sem törik meg.S ezektől voltam megvetve!Csak röhögtek, míg folyt a könnyem;ütöttek arcul, köptek le,mert én mást hittem, és küzdöttem!

Keveset alszom, beteg is vagyok,de álmaim szépekés lassan mindent, mindent föladok,de nem az emléked.Még eljössz, bár megfoghatatlanul,téli hajnalokban,amikor fejem a párnára hull,csönd és nyugalom van,hiszen az alvóban élsz te.S ha a Nap sugarat szór - az ébrenlét hosszú, bús…

Rövid történetek ezekés hosszan emésztendők,néha egyetlen sor bezáregy elsuhant esztendőt;s ide-oda sújt énbennemaz egyszerűség ökle,az elfogadott fájdalome lapokról pörög le.S bódító szagokat továbbont A varázsló kertje,s a rezignáló hang magátitt ordítja rekedtre;semmi…

Engem is vesztembe rúgtatok,táltosüldöző István király,táltosölető Terézia!Táltostagadó jelen napok.Fehér falak között állok,messzenéző révülésben,megjárom a nagyvilágot,de nem hallik sehol léptem.Magas füvek közé megyek,Napot fogok, Holdat fogok,vízből merem az…

Már a holdfény szobámba vág,megtapad egy borosüvegen.Vetetlen és kemény az ágy,most az asztal mellett a helyem.Csak feküdj le, sötét szemű,körülpárnázva nem leszel itt,de átjár az a létszerűbódultság, mely belőlem eszik.Nyugtasd meg, halkítsd szívedet,kiforog az átok Föld…

Unom a bűneimet,e nevetnivalóan satnyákat,száraz az élet, zizeg,csontokat roppant bennem s elfárad.Rettent az emberlátás,fejemben félelmek viharoznak,Káin sarja, én ádáz,hozott lényegem adom: a rosszat.Kacagjatok ki engem,nem leszek már nagyobb, fájóbb semmi,jaj, mégis…

Albrecht von Johannsdorf: Ich vant âne huoteEgyedül találtam végre,vigyázó nélkül, a legszebbet.Rám tekintett, ilyet kérdve:»Miért, hogy egymagadban lellek?«»Úrnőm, ígyen adódott éppen.«»Mondd meg nékem, miért vagy itt? Szándékaid nem értem.«»Sóvárgásom,…

Volt egyszer egy nagyszemű, árva,szép dalokat tudó leányka,voltak fürtös jó pajtásai,e bakfisokkal járt játszani.Csak a gyámja, vén, rút boszorkány,érezte szálkának a torkán,s ha végezetlen maradt dolga,haragjában ellazsnakolta.Sosem akadt egy kedves szava,gonosz volt minden…

Senki fölött sem akarok állni,eszemben sincs azon debattálni,kit illet meg közülünk a babér,s ha nincs, nekem nem hiányzik a bér.A legjobb lesz élnem rangtalanul,békességben meglenni ott alul,s ha valamicskét találnak adni,elég az, nem kell még egyszer annyi.Nem tevődöm boldoggá…

Most nem vagyok. S nem voltam soha.Nem az őrültek apostola,nem bajnoka a szerelemnek,s nem éljeneztek sohasem meg.Nem vagyok, és soha nem voltam.Nem egy szó kedves mondatokban,a név, melyet levélbe írnak,nem szellem, melyet le nem bírnak.Nem vagyok. Én nem voltam soha.Nem a tisztes népek…

Akik a politikát csinálják,nem a nép emberei,mert róluk elfeledkezik a néps nagyjait emlegeti.Leugorjunk a tetőről,ha Budapest malma szemetet őröl?!Akik a politikát csinálják,szélhámosok, hitványak!A munkáért kapunk szegénységets tagjaink sírig fájnak.Hát tűrjön a póri…

Ha tudják: még nem ebédelt,bőven adnak neki ételt,pincesoron kóborolvaszomját remek óbor oltja,ha az ajtón kopog fázva,eresztik a meleg házba,gyermekek váltig unszolják:meséljen, milyen az ország,fog magának jó szeretőt,s nem marad soká szem előtt,ismerőse minden virág,égen a…

Most velem fáznak, akik szerelmetlenek.Ki számolja, szánja a magány-perceket?Most szülnek hatujjú álmot a házfalak.Föld mellén, dombon a kacska út gyászszalag.Srégen árnyékolva fogyatkozott a Hold.Elment, a búcsúcsók íze már tompa volt.A szél a leveleket meghempergeti.Én…

Verset adok ajándékba,semmibe se kerül nekem(csak jó szókat találnék ma,e nagy és boldog ünnepen!);örömöd lesz az életben,legényszívek lázítója,barátságban hűvé lettemhozzád, e sorok írója,születésnap érkeztévelkívánságok tarsolyomban:szórjanak két kézzel…

A társszerző Kovács Ákos.Éj-úton valaholnagy tüzeket láttam.Óh, mondd, miért van olyhideg a világban?A tüzek lobogtak,forró volt a lángjuk,mint az első csókra,úgy vágytam én rájuk.Ott, a messzeségben!Itt tar fák, köd, nyirok,s ha nem jössz, úgy érzem,szívemben fagyni…

Szeretem, ha elcsöndesedneks mindenek értőbbek és szebbek,ha a Hold s a lángzó csillagoktudják, hogy próbál meg, hogy vagyok.Szeretem, ha ég zeng odakint,villámok kertünkbe szédülnek,hogy kibámuljunk hallgatva mind,mi ezerféle beszédűek.

Háborog a szívem, szerencsétlen,asztrojóslat töltéből nem tanul,nagyokat dobban szerelem-étlen,násztalan, frigytelen, áldatlanul -anélkül éltem, akiért éltem.

Mint felmenőim, az erdőt jártam,köznapi öltözetben,(ők még puskásan meg kalaposan)s egyre mélyebbre mentem.Kijárt ösvényt biz én nem követtem,a fák közt elbolyongtam,hányszor akadtam szederindába,de hányszor megbotoltamkorhadó ágban, földdudorokban!Azzal nem törődtem…

A társszerző Kovács Ákos.Nyirkos utcákra telepsziknehéz füstje kéményeknek,kandallónál fölmelegszika test s fagynak a szerelmek.De a szívük mélyén lángola hajdanvolt nyár alkonya.Csókolóznak, szívük már forr!mint a tűz a kandallóba'.

Szállunk tarka álom-szárnyons lányok csókja ég a szánkon,átborozunk éjszakákat,szívünket nem lakja bánat,fittyet hányunk az időnek,tenyerünkön rózsák nőnek,az egész világ a mienk,és hisszük, hogy a földi rend:nem lesz részünk soha rosszban;és eszünkben csak a Most van,s…

Sok emléked lesz,mire megnőnek a fák,ott lesz a kedves,álmodod az illatát.Más lesz a világ,jobb, azt merem remélni,és Pannóniátmajd vitéz magyar védi.Több lesz a kenyéraz emberek asztalán,s aki régen él,kevés ráncú lesz talán.Bölccsé válsz arra,nagy eskü lesz a szíved:ki…

Lord George Gordon Byron: It Is the HourEz az óra, mikor dallvaül meg a bülbül az ágon,s a szeretők fogadalmacsókká édesül a szájon;mikor szél fú, vizek mosnak - zene ez a magányosnak.Harmat csapódik virágra,csillan az ég miriádja,és mélyebb a habok kékje,barnaság hull a…

Mert ő tárja meg a mellem.Belenézek, és nem értem,hogy véthettem magam ellenmindennap százféleképpen.Meg akarom látni még őt,de ostoba fejem miattelfelejtem, hogy az élőktudják egymást szeretni csak.És ott tartom ágyam mellettéletem legszebbik tervét:hogy akik ránk…

Johann Wolfgang von Goethe: An die Entfernte Ide kellett hát hagynod engem?Szépségesen elsuhannod?Még olyan tisztán cseng fülembenegy-egy szó s kisért a hangod.Ha vándor vadon reggelébenmessze, fölnek tekint vágyva,hol énekel, hol kék, nagy égenrepes szántók pacsirtája;És ha én…

            Úgy állok a váróteremben, mintha várnék, mintha keresnék valakit. És sosem találom a vasútállomáson, pedig mindig, mindig azzal a reménnyel érkezem oda, hogy megpillantom őt a tömegben.             Négy hónapja nem láttalak! És nincs itt egy…