A társszerző Kovács Ákos.
Éj-úton valahol
nagy tüzeket láttam.
Óh, mondd, miért van oly
hideg a világban?
A tüzek lobogtak,
forró volt a lángjuk,
mint az első csókra,
úgy vágytam én rájuk.
Ott, a messzeségben!
Itt tar fák, köd, nyirok,
s ha nem jössz, úgy érzem,
szívemben fagyni fog.
Óh, egy kis lángocska
bár közelebb jönne,
s lassan, lopakodva
szívembe költözne!
