Ha tudják: még nem ebédelt,
bőven adnak neki ételt,
pincesoron kóborolva
szomját remek óbor oltja,
ha az ajtón kopog fázva,
eresztik a meleg házba,
gyermekek váltig unszolják:
meséljen, milyen az ország,
fog magának jó szeretőt,
s nem marad soká szem előtt,
ismerőse minden virág,
égen a csillagmiriád,
madarak hozzá dalolnak,
énekeket maga folytat,
piciri híd szélére ül,
lombok alatt elszenderül.

Nyomdoktalan vándorélet,
kincses, szomorú szabadság,
sírjánál senki se áll majd,
senki se gyomlálja hantját.