Most velem fáznak, akik szerelmetlenek.
Ki számolja, szánja a magány-perceket?
Most szülnek hatujjú álmot a házfalak.
Föld mellén, dombon a kacska út gyászszalag.
Srégen árnyékolva fogyatkozott a Hold.
Elment, a búcsúcsók íze már tompa volt.
A szél a leveleket meghempergeti.
Én estemben-keltemben lettem emberi.
Kikiáltom, mennyi dolgom végezetlen!
De ti jók vagytok s majd megsirattok engem.
Lassan éjfél, körvonalak nélkül állok.
Milliók rajzolták már a szebb világot!
Az udvar végében a kötél megremeg.
Kiteregeti az isten a lelkeket.