Sok emléked lesz,
mire megnőnek a fák,
ott lesz a kedves,
álmodod az illatát.
Más lesz a világ,
jobb, azt merem remélni,
és Pannóniát
majd vitéz magyar védi.
Több lesz a kenyér
az emberek asztalán,
s aki régen él,
kevés ráncú lesz talán.
Bölccsé válsz arra,
nagy eskü lesz a szíved:
ki elragadja,
azt el sosem veszíted.
Látok egy pusztát,
rajta hevernek azok,
akik alusszák
a háborút, a gazok.
Hallgatag szegény
kezében az olajág -
de hol leszek én,
mire megnőnek a fák?
