Mert ő tárja meg a mellem.
Belenézek, és nem értem,
hogy véthettem magam ellen
mindennap százféleképpen.
Meg akarom látni még őt,
de ostoba fejem miatt
elfelejtem, hogy az élők
tudják egymást szeretni csak.
És ott tartom ágyam mellett
életem legszebbik tervét:
hogy akik ránk következnek,
az ő nevét is tiszteljék.
Bámulom őt, nézem egyre,
és tudom, hogy e könnyeket
nem eresztené szemembe,
de én hagytam, hogy jöjjenek.