Lord George Gordon Byron: It Is the Hour
Ez az óra, mikor dallva
ül meg a bülbül az ágon,
s a szeretők fogadalma
csókká édesül a szájon;
mikor szél fú, vizek mosnak -
zene ez a magányosnak.
Harmat csapódik virágra,
csillan az ég miriádja,
és mélyebb a habok kékje,
barnaság hull a levélre;
s a menny fényes sötétsége,
fátyolozott messzi fénye
körbekígyózza a Holdat,
és az alkony széjjelolvad.
