Johann Wolfgang von Goethe: An die Entfernte
Ide kellett hát hagynod engem?
Szépségesen elsuhannod?
Még olyan tisztán cseng fülemben
egy-egy szó s kisért a hangod.
Ha vándor vadon reggelében
messze, fölnek tekint vágyva,
hol énekel, hol kék, nagy égen
repes szántók pacsirtája;
És ha én félve, fájdalommal
nézek erdőn át s bozóton,
s téged hívlak minden dalommal:
bitó vagyok - s lombozódom.
