Látok mindent. S ha nem látnék,nem tudnám, mit tudnak mások: milyen a ház, melyben nőttem,s előtte mily zöld az árok.Hallok is. S ha nem hallanék,mások tudnák, s én nem tudnám,milyen a hangod, szerelmem,s milyen a zsivaj az utcán.Tudok szólni. S ha nem tudnék,némaságom körbevenne, csak néhány szív…

Már letűnt a korszak, melybennap mint nap elnyelt a vadon,s minden zugát megismertem –sok olyat, hol nincs csizmanyom;hol van már? Most elém reppen...s hol van már az első dalom?Nem is csak az, régi versek,hol vagytok már, hol szóltatok?Lelkemben oly dicsőn zengettegy hang, mint ősi jóslatok,melyek…

A platánok felé tekintek,nem keresem már a kincset,óriások e fák valóban,hullik le az álca rólam,jár a szél, a jó öreg szél,jár magasan s a töveknél,aggályaim elröpítem,úgyis majd egy szép körívenbölcsőjükbe visszatérnek,hegy méhe húz sziklavértet,ember szíve csak egy inget,ki átszúrja, ki alá…

Ha tiéd,a mosoly igazgyöngy s a könny arany,s hol rejthetném el önmagam,ha nem abban, aki értem ég?Ha tiéd,egy apró mozdulat ezerszer szép,s ki más láthatná ekképp,ha nem az, aki érted ég?Sorokmajor, 2017. jún. 30 – júl. 12.

Jár, kereng, meg-megrázza a lombots hátán viszi a szél a kibomlottnyárnak balzsamos, kedves illatát,felettünk szürke felhőporontyokidőznek, múló dacuk Napot fog,vastag fátylukon fénye nem hat át.Az ilyen reggel bágyadt lélekrecsorgó hűs forrásvíz, békével telve,kézfogás ez a jóreménységgel,mit nem…

Súlyos, roppant szárnyait emelvénkészül az idő hozni holnapot,én várok, s a csend ül ide mellém,kivel régi keresést folytatok.Figyelem ittlétekor, lehel-eszót a fölénk feszített igaz ék,Isten titkos hangjából ide leenged-e jutni valamit az ég.S e neszekből tanulni igyekszem,s érzem a csendben, hogy…

A szememet ismerő szem vagy te,a kezemet fogó kéz te vagy,ha nem fényes már egy csillag se,téged az Isten még égve hagy.Te vagy a láb, mely egyazon útonigyekszik járni, amelyen én,két nyomért egymás mellett; s húsomhúsodhoz köti titkos törvény.Te vagy az ajkamhoz érő ajak,mint tömött fürtön két…

Vágtázó, tajtékos paripaa rossz szó, szélsebes jószág,melyet düh tüzel, erős ina,s melynek percek csupán a rónák.Bizony, olyan könnyen s hamar száll,s nem állítja meg már a szándék,egyiknek bú, másiknak aggály,ha nem fogja a paripát fék.Kelő Nap, éjt űző fénykoronga jó szó, ünnep és diadal,de mert…

Egy kíváncsi utazó nem is régodahagyta nagy hegyek gerincét,onnan átlépett a széles égbe,boldog volt és riadt, mert elérte.S ha így pártját fogta a véletlen,a kalandnak ő nem állott ellen,elindult a felhők erdejében,s kire lelt ott? Menten elmesélem.A legősibb élő ott merengett,hol torlódott, majd…

            Az ember hosszú idő után újra élőnek érezheti magát, az idén először sütött ki igazán a Nap, ránk ragyogott meleg fénye. Ez hát a kikelet első napja, csendes, kimondatlan ünnep, melyet mindenki megtart mégis, aki az ég alatt jár, és örvend titkon vagy szóval is.             Mert ki ne…

Ha nem találom meg azon szavakat,melyeket mondatott velem régen az akarat,ha alig lesz erőm utamon maradni,mert kín lesz az útból minden talpalatnyi,ha csendben lesz, akinek harsogni kéne,ha megbújik vackán harcok vitéze,ha belül mélyülnek a behegedt sebek,ha napról napra csak kevesebb leszek,ha…

Az égen kigyúl az esthajnalcsillag,s néhány óra múlva millió ragyog.Ha korán kell kelni, látom, ahogy pirkads az élet áldott áramlásba fog.Hallom a szív beszédét a beszédben,ami alatt az ember már nem csak csonthalom,s hasonlóan, amit érzek éppen,a világ legszebb nyelvén mondhatom.S mint szabad…

Kiált a lélek: Hová ragad,hová visz engem az áradat?Vajon leszek még ez a lélek,ha majd a vízből partra lépek?Mi jó bennem, tán nem tünékeny.Vagy rút lesz minden rezdülésem?Mi veszik el az örvényekbens mit hagy lüktetni a véletlen?Minden lesz csupán dirib-darabvagy régi fényem látja a Nap?Így szólt…

Az éjszakában rendületlenüla fagyos, metsző novemberi szél zúg,a bagolyszárnyú idő elrepül,mint egy sóhaj, mint a pára, épp úgy.Ott a szemben sok ezer lenyomatbejárt utakról, de most merre, lovag?Koszból kifürdünk s a port leverjük,csak az irányt tartjuk, mint az esküt.Ösztön, mint a…

Magvakon tengődő tengelicék a tengeri kékég hajnalalján elrebbenve: benne dereng e vidék.Sorokmajor, 2016. okt. 22.

Te megédesíted az életet,falat vagy annak, ki éhezett,mosolya annak, ki búskomorárnyak erdejében bujdokol.Te hallgatod reszketve, hogy dobogszívem: a sorsod, az otthonod,s ha elfogytak majdnem a napok,fejed még keblemre hajthatod.Sorokmajor, 2016. okt. 8.

            A fuvallat áhítatos csendben, hang nélkül járva meg-megingatja a fenyők ruganyos ágait, olyan ez, mintha köszöntve simogatná őket, az ágak pedig jámboran bólogatnának. Ha felnéz az ember a fák tetejére, legvalószínűbb, hogy az egyiknek hegyén meg fogja pillantani a díszes sárga…

Van nekem egy új elgondolásom,és ha egy van, terem mindjárt három,ámde most csak a fő képről szólvánmondandómnak kerekségét óvnám.Kósza gondolat, s belőle álomformálódott egy szép délutánon,mikor ünnepet ültünk, kedveset,mint csak a magyar vidéken lehet.Egyik ünnep után jön a másik,alkalomra új…

Másik földre elvezet-e mégez emlékeztető? Minden csodaszép,ha rásüt a Nap, ha ráesik a fény,ha ráontod szíved melegét.Sorokmajor, 2016. aug. 24.

Voltam én a szívtelen,hióbhírek hírnöke,a sír szája, a sír röge,voltam én a mély verem.Voltam én könyörtelen;ha szívem volt égni gyáva,gonosz felem mécsvilága,voltam én a förtelem.Voltam én az ostor is,mely önbőrömön csattant,ha vádlón szólt a panaszhang:miért voltam oly komisz?Sorokmajor, 2016.…

Csermely partján áll a kőris,ahol sármányt nádlak őriz,őzek járnak el mellette,hová magvait rejtette.Gyökerénél a víz csacsog,csendesülök, rá hallgatok,hajnalt, alkonyt táncoltat, hátismeri az isten arcát.Kőriságak alatt eljára szénától illatos nyár,s szelíd égkék áll a fánakhegyén, s kémleli a…

Van vihar, mely csendben tombol,csak te tudod, miért, te tudod, hol,mert belül dörög, s szétfeszít olykor.Feneketlen mélybe réved,ha sötét idők járnak, a lélek,ám amíg bízik: felszállhat újra,le még a pokol se zúzza.Sorokmajor, 2016. júl. 16-20.

Valakinek el kell vinnie megkopott hírét,mert földbölcsőjét a csemete nem feledheti,valakinek dalolnia kell régi dolgokról,valakinek őriznie kell azt, mi emberi.Valakinek el kell temetnie tisztességgel,mit elhantolni gyászoló, pap, ima nem maradt,valakinek emlékeznie kell ezrek helyett,hátha kérdik…

Lámpafényben az aszfaltonkörbefutó repedések,s itt a biztos, romlatlan nyom:nem határoz az enyészet.Mert hol egy vékony rés nyílik,előtör az élet füve,színe szürkét élénkít itt,hamisítatlanul üde.Lásd, a világ romok között,s hol kő fedi el, s hol piszok,hol elhagyott lomod zörög,valahogy mindig élni…

Jámbornak láttat a jelen, de a sárkány bennünk szendereg,s midőn ébred, vad tűzre gyújtja a pislákoló lelkeket.Felsőőr (Oberwart), Sorokmajor, 2016. máj. 24-26.