Lámpafényben az aszfalton
körbefutó repedések,
s itt a biztos, romlatlan nyom:
nem határoz az enyészet.
Mert hol egy vékony rés nyílik,
előtör az élet füve,
színe szürkét élénkít itt,
hamisítatlanul üde.
Lásd, a világ romok között,
s hol kő fedi el, s hol piszok,
hol elhagyott lomod zörög,
valahogy mindig élni fog.
Sorokmajor, 2016. jún. 10-18.
