Mikor az esőcseppek visszafelé estek,

pokoljárásra vitték e testet.

Tudtad, hogy hiszek a jóságban, ezért

megismertetted velem Belzebubot.

Láthatatlanná tettél engem,

s meg nem hallottá, ami bennem buzog.

Aztán sötét sírba tettél, de ezt is elfogadtam.

Tudtam várni, mert nem vagyok tudatlan.

Ismerem a titkot, mit feledett a világ:

tudni kell várni, s ez a legszebb imád.

Az erdők sem tülekedve nőttek.

De az a legmagasabb, aki a legerősebb.

Elnyelt egy odú, s körülvett éjsötét,

elhozta kígyó minden rossz ékkövét,

fekete ékkövét, s vegytiszta rettenet várt.

Olyan sokáig kínzott, hogy már nem fájt.

Sose mondok mást, mint hogy a világon

a tűrés és a türelem az egyetlen hatalom.

Mert mindent eltűrtem Tőled, s így virradt fel

hét határt beragyogva nekem az én harmadnapom.

Szombathely, 2024. jan. 12 – márc. 23.