Van vihar, mely csendben tombol,
csak te tudod, miért, te tudod, hol,
mert belül dörög, s szétfeszít olykor.
Feneketlen mélybe réved,
ha sötét idők járnak, a lélek,
ám amíg bízik: felszállhat újra,
le még a pokol se zúzza.
Sorokmajor, 2016. júl. 16-20.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
