Te megédesíted az életet,
falat vagy annak, ki éhezett,
mosolya annak, ki búskomor
árnyak erdejében bujdokol.
Te hallgatod reszketve, hogy dobog
szívem: a sorsod, az otthonod,
s ha elfogytak majdnem a napok,
fejed még keblemre hajthatod.
Sorokmajor, 2016. okt. 8.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
