... S te magad által teremtett súlyt cipelsz. Tán nem tudod, hogy gondolatbanannyian szorítják kezedet, s bárhol is jársz, körülvesz tégeda szívükből fakadó szeretet? Minden lépésedet vigyáznák,ha kérnéd, s fohászt mormolnának,ha távol lennél, hogy semmiképpne tévedjen ingoványra…

Hej, kazánfűtő, rakd még a szenet!Az éhes vasszörny szájába serény karral lapátold, semmisítse meg táplálékát pokoli rejtekén! Fáradságod bőrödből préselia keserves verítékgyöngyöket,isszák már a hajótest rései,a rozsdafoltok, a szén, a szögek. Te csak szórod az izzó üregbehíven a darabos, fekete…

Az vagyok, aki ma vagyok,aki tegnap voltam, tegnap élt,s aki majd holnap leszek,azt még nem ismerheted. Sorokmajor, 2018. júl. 18.

Uram, életem hová jut e tengeren?Jó kormányosa vagyok hajómnak?Miért magam mérlegelem, mi a helyes,miért feledkezem meg rólad? Nem vészeltem át tán irtózatos vihart,fohászkodva könyörületedért?Derűidőben miért nem jut eszembe,hogy engemet kegyelmed segélt? S borúban sem a te nyomod kutatom én,hogy…

Kigyúlnak az utcákon a lámpák,s nem rémít a vaksötétségminket éjjel. Már sok ezer évebennünket rossztól a fény véd. Bárhová magunkkal tudjuk vinnia világosságot mainapság, s mint maroknyi had, próbáljuka sötét hatalmát visszatartani. Sorokmajor, 2018. júl. 2-7.

Két országot láttam. Először azt,amelynek nagy múltú nép ugyannépe, mely, ha akar, vihart támaszt,s ellenre fojtó éjként zuhan, földje gazdag, kalásztengert termő,édes vize szomjat mindig olt,ott a jóság tanúja minden kő,mit sok féreg hiába tiport, de nem törekednek magasra már,gondolatuk a…

A tavasz, az ezeréves öregemberitt jár, panyókára vetett köpenyeggel,süvegében három szép virággal baktat,s szárnyerőt szór a surranó madaraknak.Látom őt: az ér mellett lassan bandukol,s nem szaladnék én oda, nem érném utol,tisztelettel s félelemmel figyelem őt,hisz pogány isten az, ki megy a fák…

Te vagy a fényem, te vagy a derűm,téged elszomorítani nemde bűn?Míg itt-ott hullott hajszálainkat elfújjaa múltba a szél, újra meg újrameglep hűségével a lelked,s minden évben újra megszeretlek.Barátom, szeretnék – s ez nem balhit:csak szerelem vezethet addig,hogy ennek titkait kifürkészd –vele…

Segíts, itt romlott minden ab ovo,sekély a feledés tengere,mellemig ha ér a hullám,elhatni agyamig nem tud az ár.Ügyes, ki hangosan kiabál,hangja a csend ugarán eke...Talán megváltoztat valamit e nesz,olykor más értelmet kap minden szabály.Mulandó, ami az emberé,lyukas erszény, felhasadt bőrereszti…

A világ most tavaszfényben ragyog,festő ecsetjének való e kép,most hosszúra srófolt nap, ami kell,s egy csavargócipő, semmi egyéb.Már bátran dalolnak a madarak,hisz tudják: az idő elérkezett,az új szelek szagától bódul el,ki átvészelte a fehér telet.Az égen emelkedő napkorongeltűnt időtlenséget idéz…

Mindenhol volt egy fa,s csend volt ott kint, ami nemkriptai, hanem a világcsendes zsongása, csivitelése,mi éjszaka már-már elpihen.Mindenhol volt egy fa,melyen függött tekintetem,madarak daloltak rajtas a többi közeli társán,s egy titokban eszméltem hirtelen.A béke földjére léptem, tudta szívem s…

Egy élet e Nap oltalmában,egy haza e népes planétán,egy elmében él minden emlék,egy darabig tűrök csak némán.Egy halál, amellyel egymagamnézek szembe, s egy mondhatatlanbánat előbb: hogy nem szerettemvalakit úgy, ahogy akartam.Millió meg egy különbözőészjárást megfejteni nincs ész,de egy tanulható:…

Mint a lelkiismeret, mely ritkán tétlen,nem remélve, hogy sarkallni más fog,időről időre csak ismétlem,mint a temetőben télen-nyáron a Miatyánkot,hogy nem hallgathatok,s nem hallgathattok egy évszázadot.Nem arra mérték az időnket, hogy balgángondolva: a tollfogás hiába,ezt az ösztönt kerülgessük…

Hogyan lesz szívem, a szerelmes, teleörömmel és kacagással,miről csak szememben a sugár vall?Te vagy e varázslat mestere.Álmodom otthonról, s álmodok beletűzfényt, mi otthonná teszi,de magam nem tudom éleszteni.Te vagy e tűznek a melege.Őszintén égsz értem; vártam soká rá,hogy valaki így őrizzen,s…

Néha emlékezhetünk egymásra,mi alkotó lelkek. Ide lobban léted lángja:várod, hogy a világ szívére kezed odatehesd.A mi sorsunk mindig közös valamelyest.Hisz én is vágyom a világ szívét megérinteni.Te is, mint gyermeknek (vagy, mint haldoklónak) daloltál neki.Rokonok vagyunk, s így emberöltőkön…

Állok magamban a folyóparton,s titkosan hull reám óvó malaszt.Látom felsejleni s már óhajtoma természettel együtt a tavaszt.Még várnunk kell. Sebes víz morajaa fák télcsendjét vigasztalja itt.Nem zavarta el még a vén anyaöléről a félhomály varjait.Molnaszecsődön és Sorokmajorban, 2018. jan. 21-22.

Úgy szeretem ezt a földet,hogy minden rögét, minden sárosútját megcsodálom.A száraz füvet s megannyirepedést örökségként értemlánggal járó nyáron.Úgy szeretem ezt a földet,hogy fái testvéreim, s ahányvirág, mind rokonom.Felhői pásztoraim is,ám üldöző rémeim, hogyharongyuk, mint a korom.Távolai…

Béke földjén telt-múlt időd,hol a gonddal nem vesződnek,hol észre sem veszik talán,ha a szó, mely röppent, végül tőr lett.Béke földjén volt a tanyád,hol eldobják, ami terhes,hol isten egy van: az önös,csekély cél, melynek virága nem lesz.Béke földjén, láncok nélkül éltél, s merre vitt a…

Titkokkal jő az éj.Halkan motozó elevenségaz úr most száz határ felett.Rója a denevérkacska útjait, s nem veszi mégel tőle senki az eget.Csillagok bújnak elvándor felhők paplanja alatt,majd fehéren dideregnek.Valamit újra kellcserélni, de nem az igazat,s nem a Kozmoszban a rendet.Az utca lámpát…

Ha az életem kert lenne,közepén forrás fakadna,e forrás: Isten közelsége,világ teremtő hatalma,mit a csend szent ligetébens pusztán, erdőn, vándorúton érzek,ha hátat fordítok a tömegneks az emberi kicsinyességnek.E forrás körül kis virágok nyílnának, nem hivalkodók,ezek a szerelem virágai: az…

Ahogy az eső kopog odakünn, úgy kopog koponyám falán a rengeteg talán.   De ahogy egyszer az eső is eláll, a kételyek is eltűnnek tunyán a pocsolyákban ostromuk után.   Miképp az ég is kitisztul, a koponyában is megszűnik a neszezés, s az aggodalmak lidérchada vele vész.   S ekkor bátran…

A gyermek játékai közöttforrásvíz üdeségével buzgott,mosta-mosta testünket,a befogadó, kicsiny burkot.Majd a vér, mivel cseperedőembert félsz s hideg néha bélep,úgy, ahogy a zavaros víz,olyanformán volt sötétebb.S mikor a fiúk a férfi címetkövetelték már lázadva,egy merő láng és ördögtánc…

Mire megnőnek a fák, tán még itt leszünk mi is, s ugye,addigra eléghet vád,kétség, bűn, s nem marad hamu se?Ugye lesznek csemeték, mire törzsek megvastagodnak,lombok napfény erejétmegtörik? Gyermekmosoly s -mondat?Arra kitudjuk egymást,s jobban ismersz, mint madár fészkét,s hibáimat el ott ásd,hol…

Sárga levél hull elibém,sárga már a szürke járda,sárgulni látja sok emberi lénya várost, s sárga hull a világra.Az a szellő, mi idelibben,mintha jeges permettel locsolna,máskor – nem is lehetne delibben –a nyár illatait hozza csokorba'.A köd birodalmat épít,terjedőben látom olykor,de föléje fekszik…

Mikor születik napunk, pitymallik,te még légy velem, maradj itt addig,párolgó sötétség végórájánkét páratlanul tiszta bárány.Harag nem ülne rajtunk gyászfeketén,bánatra nem emlékeznél, sem én,s mint amit tejfehér hóban a szán vág,arcunkra jövendő nem róna barázdát.Egy lenne megfogható: hogy te itt,s…