Úgy szeretem ezt a földet,
hogy minden rögét, minden sáros
útját megcsodálom.
A száraz füvet s megannyi
repedést örökségként értem
lánggal járó nyáron.

Úgy szeretem ezt a földet,
hogy fái testvéreim, s ahány
virág, mind rokonom.
Felhői pásztoraim is,
ám üldöző rémeim, hogyha
rongyuk, mint a korom.

Távolai elragadnak,
mintha örvény húzna magába
ellenállhatatlan.
Én meghódítom magamnak
e földet, hogy érezzem: enyém,
s egészként óvhassam.

Még ha a küzdelmes, vérző
életet, mely sajátság rajta,
nem is szeretném én,
ezt a földet úgy szeretem,
hogy sosem lakhatna szépsége
bennem verem mélyén.

Nemesrempehollóson és Sorokmajorban, 2018. jan. 14-20.