Egy élet e Nap oltalmában,
egy haza e népes planétán,
egy elmében él minden emlék,
egy darabig tűrök csak némán.
Egy halál, amellyel egymagam
nézek szembe, s egy mondhatatlan
bánat előbb: hogy nem szerettem
valakit úgy, ahogy akartam.
Millió meg egy különböző
észjárást megfejteni nincs ész,
de egy tanulható: mi neked
legszentebb, másnak egy legyintés.
De lám, egy napfényízű csók, egy
akácvirág-illatú alkony,
nyári eső utáni séta,
s egy tarka lepkét rejt a markom.
Sorokmajor, 2018. márc. 1-5.
