Béke földjén telt-múlt időd,
hol a gonddal nem vesződnek,
hol észre sem veszik talán,
ha a szó, mely röppent, végül tőr lett.

Béke földjén volt a tanyád,
hol eldobják, ami terhes,
hol isten egy van: az önös,
csekély cél, melynek virága nem lesz.

Béke földjén, láncok nélkül
éltél, s merre vitt a kedved,
mentél vígan, míg minket a
szeretet láncai nem engednek.

Béke földjén ért a tavasz,
ért az ősz, s te nem számoltad,
mit visz el a mulandóság,
részvét, részvét, a tiéd kámfor csak.

Béke földjén béke azért
honol, mert víz alá nyomott
lelkek nem békétlenkednek,
de ez más föld, az enyém háborog.

Sorokmajor, 2018. jan. 2-11.