Hogyan lesz szívem, a szerelmes, tele
örömmel és kacagással,
miről csak szememben a sugár vall?
Te vagy e varázslat mestere.

Álmodom otthonról, s álmodok bele
tűzfényt, mi otthonná teszi,
de magam nem tudom éleszteni.
Te vagy e tűznek a melege.

Őszintén égsz értem; vártam soká rá,
hogy valaki így őrizzen,
s te váltál (bár tudnám költőibben)
előttem hibátlan csodává.

Akár a szőlőtől roskadó tőke,
szerelmünk olyan lehet majd,
lassanként minden jó megered rajt' –
te vagy e jövendő bölcsője.

Sorokmajor, 2018. febr. 3-11.