Lehet a hegyek éneke, lehet a puszták dala... a költészet megszólít, s ki nélkülenem lettem volna, az lettem általa. Lehetnek új irányok, lehetnek ősi romoka szavak birodalmában, de én majdmindent egyesíteni fogok. Lehetek sas, lehetek szegett szárnyú kis dalosmadár kalitkában, de az életemnem…

Nem lehetsz mindig ugyanaz, ha az megöl. Nem lehetsz mindig leghátul, s nem lehetsz mindig legelöl. Mi régen vihar, ma szellő, már csak nevetsz. Hogy szellővé szelídülhessen, más fergeteg edz.   Ne félj az idő változásától – most még bírja a szív, állandóságban nem lesz nemesebb, csak hogyha…

Ki keresi a jót, ha vihar dúl,s őrizetlenül a szélben elsodródott?Lelkek kerítésén olyan sok lyuk ásít,ki vesz kezébe, hogy befoltozza, drótot? S a kezdetben tiszta szándékot,mely kétes színt kapott, ki mossa még?Ki tanítja ma is, hogy futó virágnakkedvelt helye a dicstelen kőomladék? Ki állítja,…

És holnap majd hol találtok? Csak ugyanott, ugyanazt téve. Egyszerűen nem szűnik a szívegy ütemre verni tucatnyi éve. Holnap talán leszakad az ég, és minden szépet összetör, és minden rútat rám zúdít, és elcsigáz, és elgyötör, de tudom, hogy visszaviszem magamnak a Napot a helyére, hisz én írtam…

Hajnal hasadt, s egy köves útonegy alázatos vándor kívánt hármat:ne tűnjön a jó egy villanásnak,legyen bennetek nemes vonás, és bárcsakúgy állnátok ki a vihart, mint a hársak. Sorokmajor, 2019. okt. 29 – nov. 2.

Te, ki ismered a mély, végtelen csendet, s tudod, mennyire rideg s süket,  hajíts követ a tóba, faggasd az embereknek lelkét s törd meg a csendjüket.    Te, ki a földdel együtt veszed lélegzeted,  ne függj irányzatoktól, divattól,  mert ki azoknál nagyobb nagyságot szeret,  nem változik…

... de most talán magamban kéne lennem,megmaradni egy darabig elvi síkon,míg az elmúlt szerelem, a nagy óceánhullámait a szívemben elsimítom. Most talán nem szabadna új érzésekkel mámorítani, se fertőzni szívem – se másét.Mert játszani jó, és nem bűn, de barátom,ne legyen könnyelműség, ne legyen a…

Remeg egy ujj a húrok felett,mindig ott tartja szelíd gazdája,s ha megpendül néha a húr, hallod,hogy égi zene ez, és nincs égibb nála. Mert a nyár zenél édes-melegen,s mikor a napfény arcod elönti,cserzi, kinek dalát szerezte az öreg lantos, te vagy az a földi. Lantjátéka szól a völgykatlanban,ha…

Találd meg és találjam meg békém,s ne merengjünk este csendre borulvaéveink hamuján, hanem értékén,ami jövőnk kapuinak kulcsa. Sorokmajor, 2019. aug. 1.

Az ember ezer kulcslyukon néz be,de csak néhány ajtót nyit ki.A csukott ajtók mögött tudás ércecsillog: öröm-tudás vagy corpus delicti. Tárgyak és gondolatok hevernek mindenütt az ajtók mögött.De láthatsz tajtékot, terhet,s megvadíthatnak az ott lévő ösztönök. Kopogásra egyik-másik mögülegy árva…

Ne adj, ne adj, ne adj ennyit! A vérszívók erre rajzanak ki, s a bőkezű ember pajzs alatti gyenge húsát fúrni kezdik.                                    Ne úgy légy jó, más dajkája, más segélye, hogy a te világod lesz sivár, komorul, csonkán károg, akár egy felhagyott bánya.   Ne adj, ne…

Jársz az élet útjain, míg megadatik, s félelmed, fájdalmad közben ha lett, kürtöld világgá, aztán fojtsa meg a csalit, és mély sírba, mély sírba, mély sírba tedd.   Sorokmajor, 2019. máj. 14.

Gyökereim mélyre nyúlnak, erősek,se szél, se vihar, engem meg semmi se ingat,mérgező emberi pára nem ölhet,mert levegőm akác- és zelniceillat. Élek az élő tájba szegezve,elönti napfény és meleg a szívem,és könnyű, a fű fölött csapongó lepke,és hű, mint tükörképed a vízen. Izgalom, izgató illatok…

Én vagyok a tavasz hasonmása, mert átszűrte magát bőrömön,s részeként én is tavasz vagyok.Nem avatkozhatok a dolgába,nekem is kell e jóleső közöny,csak létezni hagyom az alakzatot. Nyílik a nyár két kezem kelyhében,tavasztársként táptalaja vagyok.Isteníthetnénk a magunk csodáját,mindent…

Sok idő telt el, testvér, de mi frontharcokban helytállunk ma is. Ezer kérdés közt érdemi nem hangzik el, a nóta hamis.   És az ember, főképp, akik nagyok, egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz. Eltakarja a zakószárny a Napot, az igazság most is rabruhát húz.   Én azt bölcsen teszem, ha…

A határmezsgye: kettősség. A kettősség: határmezsgye. Ennek is része, annak is része, s bármelyikben sejtené éltetőjét, csak félig leli meg magát benne.   Határmezsgye: félárvaság. Kísértő érzés, kesernyés, mint hallgatni a felszínes ricsaj elülte után szerény lelkek dalát, napvilág előtt…

Társ vagy, mint viharnak a szél, ennek jelét mutasd kint s még inkább hordd magadban, csókod legyen szövetségünkön a pecsét, szentül bizonyos s feloldhatatlan. Feladtam egy részem, hogy helyére költözz, s így már nélküled nem vagyok egész. Éj takar sejtelembe, nap fénnyel öntöz, s végre kettőnké e…

Édes álomból nem költöget,nem terem fonnyadt gyümölcsöket,nem von mások köré tűzövet,nem kenyerem a gyűlölet. A béke galambja leszáll, tenyeremből gyűjtögetbegyébe magot, nem nyom sötét tömeg,nem járok tévúton, mit szakadék követ,s vérem nem mérgezi meg. Az eltelt nap nem lezajlott ütközet,jótét…

Király jár-kel a hóban, a fagyban,arca derűs, tán nem e világi,ruháján a szem, ha avatatlan,áldó kéz nyomát nem tudja látni, csillanó koronáját is nehézostromló, de vak érdeklődésselnyomban kivenni. Itt a számvetés:valamennyi szívben körülkémlel. Ám nem ítélni jött, ne féljetek!Ragyog az arca,…

De szép a dalod, kismadár,napesti dalod.Az én lelkem nyitva áll,csak ennyit mondhatok.Más lelke kripta már. Sorokmajor, 2018. nov. 11.

Bogárka, egy kérdő mondat,egy kérdő mondat nyugalmamért.Annyi ember közül otthonodnakelég lesz ennek a szíve, és vajon megállít-e, megállít-eaz Élet jelszó alatt nagyra mértharcmezőnek, s aztán arcunknak sok árka,vagy Te itt leszel nászágyon és betegágynál, bogárka? Sorokmajor, 2018. nov. 4.

Leborulok, hogy tenyerem, arcom érjeröge, pora, köve, s bizony nem vezeklésre,nem is csatára készülök, hanem visszajövök.Mert szabaddá tett a föld, erdő, s ekképp megkötött. Vérem melege orcámon átsüt a törmelékes, apró kristálytűklepte talajra. Közöttünk oly erősa kapocs, mint tigrisgyőző…

A gyomokat kitépték a földből.A késekről letörölték a vért.A szabadság eljött, s értéke márnincs fele annak, mit morzsákban ért. S nem ámuldozunk, hogy így van, hiszenaz emberi elme mindig rostál,mit magáénak tud már, nem maradfelszínén, csupán a mélyén rozsdáll. De szabadság-e eme állapot,vagy a…

Az idő csak a parányi dolgok nyomát törli el. Jelöletlen az emberi kicsiség, s a többi: jel.   Mert a kedves szó, a vigasz, szelídség s jóakarat lenyomata fel-felbukkan utunkon a Nap alatt.   Mint pusztán a forrás, mint fák árnyai közt fénypászma, olyan, ha az emlék a múlt szép perceit…

Én munkás ruhám szögre akasztottam,dolgom elvégeztem, mehetek.Távollétemben a Nap majd kilobban,s magatok csináltok meleget. Markomba szorítottam a fecskéket,mint rengeteg fekete magot,beszóratnak velük, mert a természetóhajtja, a messzi parlagok. Viszem a virágokat s a lepkéket,mutatóba néhányat…