Az első nap sírtunk. Nem volt mit ennünk. Fájt a tüdőm, és vállamtól lefelé minden inam és izomrostom meg-megreszketett a gyomromban lévő üresség miatt. Ő szemközt ült, kezét az enyémen nyugtatta az asztal közepén. Ma nem terítettünk, és nem bontottunk…

            Szeretem, ha egyszerű, faluhelyi történésekről mesélsz, azt is, ha méltatlankodsz a napi, öreges gondok felett, mert kedves számomra a hangod, az oly régóta hallott, így van, még ha zsörtölődsz is – bár többnyire más jelen- avagy távollévőre panaszolsz,…

Amikor olyan magányos vagyok, hogynem szűnő jel az ajkbiggyesztés rajtam,s felettem minden rossz hatalommal van,olyankor a versek zomotor-dalok.Amikor olyan magányos vagyok, hogylennem nyűgös feladat, utált átok -hasonul a lelkem, hiszen láttátok,az ebhez, ki fal tövén eloldalog.Amikor…

Hallgassák meg e pohárköszöntőt,kik jelen vannak, sok napon jelenkörülöttem: a kölykök, a költők,hallgassák meg e nyári éjjelen!Hegyezzék a fülüket szavamra,melyet méltó tisztelettel ejtek,a felső osztályok, s mind a barna,zömök munkás, ki ide sereglett!Lámpafényben…

Kivetett Kín lettem, megszaggatott Hazában,szentek és bölcsek Temetőjében.Én mindig megbuktam, elzüllött Pannóniában,el is búsultam;a kín fogantatott Szegényektől,született bűn-kár Igától;reszketek orom-súly sirámok alatt,mit veszíthetnék: szenny harc és becstelenség.Halál…

Csak bolyongok. Káin lobban,bennem ő haragja gerjed,óh, miért, hisz megtiltottam?!Ma sem gyakorolsz kegyelmet.Lélekhangom rekedt ének,gyónó, gyászos jeremiád,a vaksors dőre kedvénekdárdáját rajtam veri át.Jaj, te, szegény akaratom,meghátrálsz, megtorpansz, inogsz,s homály éjé a…

            Betakarsz széllel, amikor rám lehelsz; betakarsz földdel, amikor jöttöd felveri a porszemcséket a talajról; betakarsz tűzzel, amikor magadhoz húzol; betakarsz félelemmel, amikor eltávozol tőlem – olyankor mindig féltem, pedig mindig visszatértél; de a…

Csendes, sötét, alszika Régiposta utca,lenn az összes redőny,egy büszke ház hátuljamégis világban áll.Pislákol a kvarcite takaros portán még,reánk les, néz merőnaz éj, a párduc árnyék,de velőnkben a nyár.Pipafüst, vad kehely,cigaretta, finom bor,bolondos beszédetdörög, ki…

Még mit mondjak, még mit mondjak neked?A szeretetben szerezz nagy nevet,segítsen feljebb a jóakarat,ne vigyen, ne vigyen győzelemre a harag!Mondom, mintha nem is volna gyászom,de lásd magad előtt a szűk szobátaz ég tudja, hányadik etázson,ott bomoltam, mint aki megölte…

Mikor az erkélyre kiléptem,fölülem denevér röppent el,s megijedtem, de megrázkódottvolna akkor a legtöbb ember.Hideg volt, álltam a hidegben,acélfoga belém-belém mart.Közepe táján augusztushűvös lehet, amíg az éj tart.Kezdetben repülőgépeketláttam csak mozdulni az égen,s…

            Morózus volt a Nap, ellenséges a felhő, fenyegető maga a nagy ég, elcsigázottan ballagott, nem ért haza még. Tüdejére nehezedett a füst, a zápor után maradt, a házfalak között rekedt pára, csillámot csalt a gyári veríték…

Láttad már a Hold fehér árnyékátmegbújni a fák feketéi közt?Nézted-e kusza ágazat mögöttaz éji forrást, mely lelket füröszt?Álltál regés világgal arcodon,feloldódva a nagy rejtelemben,részévé váltan, megfogva titkát,melyről soká hitted: lelhetetlen?Tettél magányos…

               Három nap volt hátra kishúga születésnapjáig. Kapott egy kis pénzt, aprópénzt Gábortól, az osztálytársától. A kis ólomszürke, nyakláncra való feszületet adta el neki, amit a bérmakeresztapjától kapott. Ennél többet nem akart fizetni érte az a…

            Novellaötletért jövök. Ki a házak közül, ki a gyerekhangos utcákból. A magányosságba jövök, mezítláb és üres kézzel. Otthon van a nagy paksaméta füzet, amelyekbe írni szoktam, hiánytalanul. Nem fogok jegyzetelni, nem kezdem el az ölemben írni a…

Ne gondolj őrá másképpen, mint én!Mint én, úgy emlékezz, ki volt!Szép volt, mint a lét a föld gerincén,szép volt, mint fönt a telihold.

Milyen lehet állni, állni, mint a házfal,sokáig és szilárdan?Milyen lehet minden elhagyatottsággalszembenézni bátran?Milyen lehet futni, ahogy a harmatcsepp,virágszirmon, száron?Milyen lehet tudni: lélekhatalmad szebb,mint bármely istenálom?Milyen lehet a gyermekek csengő…

Erő kell az ölelésbe,hozzá kell szorulni vadul,meg kell harapni! Nincs béke!Fájdalom kell, vágy kell, mi dúl!Téboly kell, vért kell ontani!Apáddal birokra kelni!Minden jót meg kell rontani!Berúgni és énekelni!Szaggatni, törni-zúzni kell!Magunkban is kárt kell tenni,kést markolva…

AZ EGYIKKivetett volt, kinevetett,útját magányosan rótta,házak között, idegeneklába elé Tudást szórva.A MÁSIKKivetett volt, kinevetett,ember szava, ökle verte,de ment, kötélidegeket:Türelmet eléje vetve.A HARMADIKKivetett volt, kinevetett,börtön foglya, foglár rabja,meghozta az…

Fájt is, és szörnyeteg fájdalom volt az,hogy rossz voltam. Sokszor. Megundorodtam.Vagy te voltál! Ember! Te voltál ordas!Ti csaholtatok menekvő nyomomban!Mindegy már. Belefáradtam, hisz látod.Mindenemre! Szívre, sajgó tagokra - visszaragasztgatom a Tisztaságot!És végzünk. Vegyetek…

Valaki utánad fog égni,valaki teelőtted égett,fellobbantanak: add lángodat,fényedet: ha éjhomály fogad,és oda sem figyelve hajítanak el téged.Jaj, gyufácska, szegény gyufácska - mit tehetnél? -, égj mindazoknak,kik lángot kérnek, fényre vágynak,mert hűltek, félnek és…

Derültség jön. A derültség nyári.Mi is összefűzünk jobb, bal kezet,valakit kísérünk, s lombbal szegett,boldog utakon fogunk sétálni.Majd emlékezés, az pedig őszi.Hol öröm járt: nagy, szabad, szertelen,egy valaha meghittebb szegletenfogunk hosszú csendben elidőzni.Végül hideg…

Most alkonyodik, s engemszavad gondolkodtat:azt írtad leveledben,újra látni foglak.Most béke van, nyugalom,mert fáradt már minden,s a múló napuralommeghál szemeinken.Szeretnénk, mi emberek,nem gondolni rosszra.Most nem tudni, mi lehetmég hibásan mondva,hittelen odahagyva -mit ronthatunk…

Ha találkozunk valahol,s lelkeden át homály oson,ha nem jó látnod, nem öröm...belenyugszom, eltávozom.Ha megszólsz, ha becsmérelsz is,s életem csak bánat, sóhaj,ne félj, büszke vállaidatnem terhelem ártó szóval.Tégy végtelenül szegénnyé,s én elfelejtem lopásod.Emlékszem,…

            Összeborulni. Összeborulni kellett volna, csak egy percet lopni magunknak még, de mindketten féltünk megtenni, és félszegen mosolyogva köszöntünk el, miközben szemünk kétségbeesett kutatást folytatott, tekintettel kapaszkodtunk egymásba, eddig terjedt…

Hazudj, ha kéremaz igazat,mondd: jó voltammindig, ha vad.Az utcavégen,rég, odakintmegcsókoltamszád, a kicsinyt.De várták másuttfigyelmemetcsillagszóró tündérszemek,de csillámlásukmúlik, elszáll,száraz kórólett minden szálvirág, mit adtam,kopott csomó,holt…