Láttad már a Hold fehér árnyékát
megbújni a fák feketéi közt?
Nézted-e kusza ágazat mögött
az éji forrást, mely lelket füröszt?

Álltál regés világgal arcodon,
feloldódva a nagy rejtelemben,
részévé váltan, megfogva titkát,
melyről soká hitted: lelhetetlen?

Tettél magányos sétát alatta,
a fenn ragyogó boltozat alatt?
Megbántad-e, megbántad-e akkor
elhamarkodott sok rossz szavadat?

Valami szépet, nagyot, te szörnyű,
látszó éjben elgondoltál néha?
Vette-e körül komor árnyadat
a Hold fehér, meztelen árnyéka?