Erő kell az ölelésbe,
hozzá kell szorulni vadul,
meg kell harapni! Nincs béke!
Fájdalom kell, vágy kell, mi dúl!

Téboly kell, vért kell ontani!
Apáddal birokra kelni!
Minden jót meg kell rontani!
Berúgni és énekelni!

Szaggatni, törni-zúzni kell!
Magunkban is kárt kell tenni,
kést markolva terülni el,
csúfan, félholtan heverni!

Azután meg kell gyógyulni,
rendet rakni magunk körül,
és nem szabad felmordulni,
ha bús apánk képen törül!

Azután téglák kellenek,
munka kell, verítékcseppek,
fel kell eszmélnünk, emberek!
Hajlék kell a gyerekeknek.