Mikor az erkélyre kiléptem,
fölülem denevér röppent el,
s megijedtem, de megrázkódott
volna akkor a legtöbb ember.

Hideg volt, álltam a hidegben,
acélfoga belém-belém mart.
Közepe táján augusztus
hűvös lehet, amíg az éj tart.

Kezdetben repülőgépeket
láttam csak mozdulni az égen,
s persze ott voltak a csillagok,
a fehérek, a messzeségben.

De aztán jöttek lassú sorban,
s megcsodáltam, hogyan szelik át
a megfeketedett mennyboltot
tűzcsóvával a Perseidák.

S kívántam, mert szokás ilyenkor,
azt kívántam: jól teljesítsem
a jóságot, hogy te, bizalom,
mindig kunyhódra lelj e szívben.

Végül lenéztem, lejjebb, mint hol
megjelenik fű, lábnyom, harmat,
s megláttam, hogy valahol messze
alattunk is csillagok vannak.